Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Bevezetés
Ugyanakkor a hettangi és a kora-szinemuri brachiopodákról a munkám megkezdése előtt nagyon kevés információval rendelkeztünk. így például MICHALÍK és társai (1991) öszszefoglaló munkájukban mindössze 2 hettangi brachiopoda jelenlétét említették Magyarországról (Lobothyris ovatissimaeformis és Zeilleria perforata). Ez azonban nem csak Magyarországra jellemző, hasonló a helyzet határainkon kívül is. Ennek legfontosabb oka, hogy a triász/jura határon bekövetkező tömeges kihalások következtében a hettangi képződmények általában nagyon kevés ősmaradványt tartalmaznak. A triász végi eseményt az öt legnagyobb kihalás egyikének tekintik a fanerozoikum során (RAUP & SEPKOSKI, 1982). A korábbi hazai publikációkban a hettangi fosszíliák a legjobb esetben is csak rövid faunalistákban szerepeltek, de még általánosabb volt az a gyakorlat, hogy megemlítették a brachiopodák és az egyéb ősmaradványok jelenlétét. Pedig a nagy kihalási hullámot követő fauna-újjáéledés evolúciós szempontból rendkívül jelentős ebben az időszakban. A brachiopodák tekintetében ez különösen fontos, hiszen a paleozoós és a kisebb triász virágkor után a jurában, és azon belül is főleg a kora jurában volt a pörgekarúak utolsó jelentős felvirágzása. A 19. század második felében megjelent klasszikus monográfiák kiválóan bemutatják az Alpok, az Appenninek vagy Szicília gyönyörű és változatos kora-jura brachiopoda faunáit (pl. OPPEL, 1861; GEMMELLARO, 1874, 1878; Di STEFANO, 1886, 1891; UHLIG, 1879; HAAS, H., 1884; ROTHPLETZ, 1886; GEYER, 1889; BÖSE, 1893; FUCINI, 1895 stb.). Az itt publikált anyagokat azonban nem réteg szerint gyűjtötték, ezért általában több emeletnek a faunája keveredik ezekben a leírásokban. Az elmúlt néhány évtizedben - a Dunántúli-középhegységben végzett réteg szerinti gyűjtések nyomán - VÖRÖS Attila részletesen feldolgozta a pliensbachi és részben a késő-szinemuri brachiopodákat. Ezeket az adatokat egészítik ki az elmúlt bő 10 évben általam vizsgált hettangi és kora-szinemuri faunák. A réteg szerinti gyűjtések lehetőséget teremtettek arra, hogy a még hiányzó késő-szinemuri (főleg Hierlatzi Mészkő) lelőhelyek közeljövőben esedékes feldolgozása után világviszonylatban is egyedülállóan részletes képet kapjunk a kora-jura brachiopoda fauna kihalás utáni újjáéledéséről. A vizsgált lelőhelyek faunája - az evolúciós szempontokon túl - nagyon fontos a Dunántúliközéphegység fejlődéstörténetének a rekonstruálásában is. Az általánosan elfogadott nézetek szerint a jura legelején kezdődött a késő-triászban kialakult hatalmas karbonátos platform feldarabolódása (GALÁCZ & VÖRÖS, 1972, VÖRÖS & GALÁCZ, 1998, DULAI, 1993a). Szinte valamennyi vizsgált lelőhelyre igaz, hogy a felső-triász képződményekre üledékhézaggal települő legidősebb alsó-jura kőzetekből gyűjtött faunát tanulmányoztam. Mivel ezekben a rétegekben a brachiopodák a leggyakoribb (ha nem az egyedüli) faunaelemek, a pörgekarúaknak a rétegtani és a korrelációs jelentősége is ugrásszerűen megnő. A réteg szerint gyűjtött fauna tafonómiai és paleoökológiai vizsgálata révén fontos információkat kapunk az egyes lelőhelyeken egykor uralkodó lerakodási környezetekről. Ezek az őskörnyezeti adatok segítenek pontosítani a nagy vonalakban már tisztázott, és általánosan elfogadott ősföldrajzi képet és fejlődéstörténetet a Dunántúli-középhegység területén.
