Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Bevezetés
,JWem egyszer hoztam szekér számra a szikladarabokat, hogy a kert árnyékos helyein ülve és kalapálva, mogyoró nagyságúra összeaprítsam és a bennök rejlő különféle legcsinosb terebratulákat kiszedjem. " RÓMER FLÓRIS, 1860 BEVEZETÉS A kora-jura brachiopodák egyetemi éveim elejétől végigkísérik eddigi szakmai pályafutásomat. 1987-ben elsőéves hallgatóként vettem részt az akkor első alkalommal megrendezett Laczkó Dezső Kövületvadász Tábor gyűjtőmunkájában. Abban az évben a Lókútidomb kora szinemuri brachiopoda-faunáját gyűjtöttük be rétegről rétegre a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Oslénytárának, valamint az ELTE Őslénytani Tanszékének munkatársaival. Harmadéves koromban a „Mezozoós brachiopodák paleobiológiája" speciális kollégium elvégzése után ajánlotta fel VÖRÖS Attila, hogy dolgozzam fel a - még mindig zacskókban heverő - lókúti anyagot. Ennek eredményeképpen született egy tudományos diákköri dolgozat. Felmerült annak az igénye, hogy a minden várakozást felülmúlóan gazdag anyag rendszertani feldolgozását is el kellene végezni. így ezt a feladatot választottam szakdolgozati témaként, kiegészítve néhány bakonyi hettangi lelőhely vizsgálatával. A szakdolgozat elkészítése után a Magyar Természettudományi Múzeumba kerültem, ahol a neogén gerinctelen gyűjteménnyel foglalkozom. Emellett azonban a lehetséges kereteken belül tovább folytattam a kora jura brachiopodák vizsgálatát. Ennek egyik lehetősége az volt, hogy ezt a témát válasszam az egyetemi doktori (PhD) fokozat megszerzéséhez. A szakdolgozatomhoz képest csaknem megháromszoroztam a begyűjtött és megvizsgált lelőhelyek számát. így reményeim szerint a tárgyalt anyag jól reprezentálja a Bakony és a Gerecse (de tulajdonképpen az egész Dunántúli-középhegység) kora liász brachiopoda-faunáját. A személyes indokok mellett természetesen tudományos szempontok is alátámasztották a témaválasztást. A Dunántúli-középhegység kiváló lehetőséget biztosít a jura ősmaradványok tanulmányozására, mint azt már ARKELL (1957) is megállapította az ammoniteszekkel kapcsolatban. Annak ellenére, hogy a kora jura brachiopodákat számos kiváló hazai geológus és paleontológus vizsgálta korábban (pl. BÖCKH, 1874; ORMÓS, 1937; VÍGH, G. 1943; IFJ. NOSZKY, 1972; VÍGH, G. in FÜLÖP, 1975; VÖRÖS, 1997), nagyon nagy különbségek voltak a Dunántúli-középhegység liász brachiopoda-faunájának az ismertsége és feldolgozottsága tekintetében. A nagyon gazdag késő-szinemuri és pliensbachi faunák viszonylag jól ismertek az irodalomban. Ezt jól szemlélteti, hogy IFJ. NOSZKY (1972) közel 80 késő-szinemuri brachiopoda fajt sorol fel a Veszprém 200 000-es földtani térkép magyarázójában, VÖRÖS (1982b) pedig 101 fajt ismertet a Bakony-hegység pliensbachi képződményeiből.
