Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)

Gerecse-hegység

vagy fehér színűek. A szelvény alsó harmadának a tetején (9-10. réteg) vékony tűzkőrétegek, illetve tűzkőlencsék jelennek meg. A szelvény felső harmadának az alján ismét jelentkezik egy vékonyabb (19. réteg) és egy vastagabb (18. réteg) tűzkő-betelepülés (Isztiméri Mészkő Formáció). Lerakodási környezet A márkói lelőhely a Hajag-Papod-hátság (VÖRÖS, 1992) délnyugati pereménél helyezkedik el. Ennek megfelelően a rétegsor képződményeinek jelentős része magasabb térszínről származó, áthalmozott anyagból épül fel. Erre utalnak a gyakori krinoideás mészkő betelepülések, amelyek a szelvény felső részében szabályos ciklusosságot mutatnak, jelezve a periodikusan jelentkező egykori üledék áthalmozódások nyomait. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy a krinoideás rétegekben 100%, vagy majdnem 100% az izolált brachiopoda teknők aránya, vagyis átülepítés közben a példányok túlnyomó többsége szétesett. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az izolált teknők aránya a mikrites mészkőből álló rétegekben is nagyon magas. Ez arra utal, hogy a nagyobb „zagyárak"-tól függetlenül, azok szüneteiben is rendszeresen sodródtak le brachiopoda héjak a meredek lejtőkön a hátság tetejéről és oldaláról a mélyebb medence irányába. A tűzkőrétegek jelzik, hogy a rétegsor viszonylag jelentős mélységben halmozódhatott fel a medence peremén, valószínűleg közvetlenül a hátság lábánál. Mindenképpen magyarázatot igényel a Rhynchonellina nemzetség meglepően kiemelkedő dominanciája a Som-hegyen. Más kora-szinemuri lelőhelyeken ugyanis ez a nemzetség egyáltalán nem, vagy csak 1-2 példányban fordul elő. Itt pedig ezerszámra lehet gyűjteni, hiszen ez alkotja a fauna csaknem 2/3 részét (64%). A Rhynchonellina nemzetséget SANDY (1995b) a mélytengeri hidegforrásokkal kapcsolatba hozható taxonként említette. A közelmúltban RUGGIERO (1997) gazdag Rhynchonellina együttest említett az olaszországi jurából, és ő is a mélytengeri hidegforrásokkal magyarázta a fauna összetételét. A hidegforrások lehetőségét a Bakony területén VÖRÖS (1997) is felveti. A vizsgált lelőhely környezete a kora-jurában a hátság pereménél helyezkedett el, ahol lépcsős vetők mentén növekedett a mélység a medence felé, így a törések mentén lehetőség volt a tápanyagban gazdag források feltörésére. Ez magyarázattal szolgálhat a Rhynchonellina hofmanni egyes példányainak átlagosnál jóval nagyobb méretére is (4-5 cm). GERECSE-HEGYSÉG A Gerecse-hegység déli részén kizárólag triász képződmények fordulnak elő, míg a fiatalabb mezozoós (jura és kréta) kőzetek csak a terület északi részén vannak feltárva (VÉGH-NEUBRANDT, 1960). A felső-triász Dachsteini Mészkő Lofer-ciklusai jól korrelálhatok nagy távolságokon keresztül (HAAS, J., 1988). A triász mészkőre üledékhézaggal települő alsó-jura képződmények azonban jóval nagyobb változatosságot mutatnak. Ennek oka itt is a triász végén kialakult karbonát platform differenciált süllyedésére vezethető vissza (GALÁCZ & VÖRÖS, 1972; VÖRÖS & GALÁCZ, 1998). A Gerecse területén a Kardosréti Mészkő hiányzik, a Dachsteini Mészkőre közvetlenül a Pisznicei Mészkő települ éles határral. A jura képződmények eltérő fácies kifejlődése alapján VÍGH G. (1961b) két részre osztotta a Gerecse-hegységet: Középső- és Keleti-Gerecsére, vala-