Dulai Alfréd: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 26. - A Dunántúli-középhegység hettangi és kora-szinemuri (kora-jura) brachiopoda faunája I. Diverzitás, rétegtani elterjedés, paleoökológia, paleobiogeográfia, faunafejlődés (Zirc, 2002)
Anyag és módszer
ANYAG ÉS MÓDSZER Munkám során 12 bakonyi és 5 gerecsei lelőhely hettangi és kora-szinemuri brachiopoda faunáját dolgoztam fel. A Kardosréti Mészkőből az anyag túlnyomó részét magam gyűjtöttem 11 bakonyi lelőhelyről. Néhány példány VÖRÖS A. korábbi gyűjtéseiből származik. A Lókúti-domb brachiopoda faunáját az ELTE Őslénytani Tanszéke és a Magyar Természettudományi Múzeum Föld- és Őslénytára által szervezett ősmaradványgyűjtő tábor („Laczkó-tábor") résztvevői gyűjtötték be 1987-ben, VÖRÖS A. irányításával. A Kardosréti Mészkő egységes, vastag pados, sőt gyakran rétegződés nélküli megjelenése nem tette lehetővé a réteg szerinti gyűjtést, emiatt az anyag egy részét a helyben lévő törmelékből gyűjtöttem. Ezt indokolta az is, hogy a masszív, tömeges megjelenésű képződményből szinte reménytelen a szálkőzetből gyűjteni. A fent említett Laczkó-tábor lelkes csapata gyűjtött be a Lókúti-dombon egy nagyon gazdag kora-szinemuri brachiopoda faunát a Pisznicei Mészkőből. A lelőhely kiválasztását az indokolta, hogy a korábbi gyűjtések során a Kardosréti Mészkő és a Pisznicei Mészkő határa fölött mintegy 10 méterrel a kora-szinemuri Bucklandi Zónára utaló ammoniteszek kerültek elő (GÉCZY, 1971). A Herend és Márkó között elhelyezkedő Som-hegy faunáját szintén egy Laczkó-tábor gyűjtötte be az irányításommal 1994-ben. Ez a lelőhely BÖCKH (1874) munkájából ismert, aki több szinemuri brachiopodát említett innen, sőt néhány új fajt is leírt. A lelőhely pontos kora eddig bizonytalan volt, csak a gyűjtés során előkerült ammoniteszek révén vált ismertté. A mintegy 10 méter vastag begyűjtött rétegsor felső részében talált ammoniteszek már a késő-szinemuri alsó részére utalnak. Emiatt ez a lelőhely nem illeszkedik teljesen az eredeti koncepcióhoz, mely szerint csak hettangi és kora-szinemuri faunákat vizsgálok. Két ok miatt azonban mégis teljes egészében figyelembe vettem a Somhegy faunáját: egyrészt az egyik legrégebben ismert, klasszikus bakonyi liász lelőhelyről van szó, másrészt pedig BÖCKH (1874) óta senki nem foglalkozott érdemben a lelőhellyel és annak faunájával. A sümegi Városi-erdőből HAAS és társai (1984) publikáltak - VÖRÖS A. határozásai alapján - a hettangi-szinemuri határra datált brachiopodákat. VÖRÖS A. szívességéből ezt az anyagot is megvizsgálhattam, de ezen túlmenően én is gyűjtöttem egy nagyobb faunát a területről. Munkámban ez a lelőhely rejti magában a legtöbb bizonytalanságot. A rossz feltártság és az utólagos tektonikai hatások miatt nehezen értelmezhető az egyes képződmények egymáshoz viszonyított helyzete. Ráadásul ammoniteszek sem kerültek elő a sümegi lelőhelyről, amelyek megkönnyítenék a rétegtani besorolást. A Gerecse-hegységben négy lelőhely faunáját vizsgáltam a medence fáciesű jura képződményekkel jellemezhető Keleti-Gerecséből. Lábatlantól délre két, egymáshoz közeli kőfejtőben végeztem gyűjtést. Mind a Tölgyháti-kőfejtőben, mind a póckői lelőhelyen a triászra települő legalsó 3-4 méter vastag szelvényből vizsgáltam a brachiopodákat. Emellett revideáltam a Magyar Állami Földtani Intézet gyűjteményében található, Póckőről származó példányokat. A Kisgerecse oldalában, a kék turistajelzés mentén bukkan elő a triász/jura határ, ahol szintén a határ fölött települő legalsó liász rétegekből gyűjtöttem. Sajnos mindhárom lelőhelyről elmondható, hogy ammoniteszek nem kerültek elő a vizsgált szelvényekből.
