Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)
ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - Állatföldrajzi értékelés / Zoogeographical assessment
18. Platycheirus manicatus (Meigen, 1822) 19. Pocota personata (Harris, [1780]) 20. Sericomyia silentis (Harris, 1776) 21. Sphaerophoria philanthus (Meigen, 1822) 22. Sphaerophoria shirchan Violovitsh, 1957 23. Xylota ignava (Panzer, 1798) 24. Xylota tarda Meigen, 1822 Balaton-felvidék: 1. Callicera aenea (Fabricius, 1781) 2. Callicera ruf a Schummel, 1842 3. Callicera spinolae Rondani, 1844 4. Cheilosia longula (Zetterstedt, 1838) 5. Cheilosia nebulosa (Verrall, 1871) 6. Eumerus ovatus Loew, 1848 7. Milesia crabroniformis (Fabrricius, 1775) 8. Milesia semiluctifera (Villers, 1789) 9. Sphiximorpha binominata (Verrall, 1901) Keszthelyi-hegység: 1. Cheilosia insignis Loew, 1857 Déli-Bakony: 1. Cheilosia lenis Becker, 1894 Bakonyalja: 1. Merődön auripes Sack, 1913 2. Cheilosia melanura Becker, 1894 3. Eumerus longicomis Loew, 1855 Kétségtelen, hogy dipterológiai tekintetben a Bakony egyes kistájai még általánosságban sem tekinthetők egyformán kutatottnak. Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy csupán ebben kereshető a rendkívüli különbség a csak egy-egy kistájról kimutatott fajok számában. Az mindenesetre bizonyos, hogy a kistájakat jellemző taxonok többsége az országosan szórványos előfordulásúnak minősített (I.) fajok közül került ki. Csupán a következő 5 tartozik a ritka (II.) kategóriába: Cheilosia nebulosa. Eristalis jugorum, Spilomyia diophthalma, Xylota ignava, Xylota tarda. A nagyfokú kölönbség fő okát valószínűleg elsősorban az éghajlati sajátosságokban kereshetjük. Ugyanis, eltekintve néhány részben ismeretlen elterjedésű taxontól, a csak az Északi-Bakonyból ismert fajok zöme többé-kevésbé hegyvidéki (montán jellegű) elem. Ugyanakkor a csak a Balaton-felvidékről kimutatott taxonok nagy része egyértelműen déli (legalább részben mediterrán) elterjedésű. Kivétel az inkább hegyvidéki Cheilosia longula, valamint a csak hiányosan ismert elterjedésű Cheilosia nebulosa. Egyelőre feltűnően szegényes ebben a tekintetben a Bakonyalja és főleg a Keszthelyihegység, valamint a Déli-Bakony. Ha azonban az egyes kistájakról kimutatott összes fajt nézzük, akkor koránt sem tapasztalunk olyan nagy eltéréseket. A legtöbb fajt (312) mindenesetre az Északi-Bakonyból tartjuk nyilván, a legkevesebbet (196) a Keleti-Bakonyból. A kistájankénti, a Bakonyvidék ismert faunáját alkotó 340 fajhoz viszonyított százalékos értéket is tartalmazó sorrend a
