Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - Állatföldrajzi értékelés / Zoogeographical assessment

és a talaj mellett egyéb tényezők is szerepet játszhatnak. A legtöbb faj a tágabb értelemben vett erdőhöz (cserjékben gazdag erdőszegély, erdei tisztás, erdei út, erdei nyiladék stb.) kötődik. Ugyanakkor viszonylag kevés a kimondottan árnyékkedvelő, zárt erdőben élő fajok száma. Amennyire lehetséges, az eddigi tapasztalatok alapján - főleg ott, ahol az elég egyértelműnek látszik - megadjuk a biotópválasztásra vonatkozó adatokat is. ANYAG ÉS MÓDSZER A zengolegyek gyűjtése során (egyéb kétszárnyúakéhoz hasonlóan), a fő eszköz a repülő rovarok fogására általánosan használt lepkeháló módosított változata. A keret átmérője 30 cm, a háló anyaga lekerekített, csúcsosra szabott nylon vagy tüll. Ritkábban használtunk vastagabb keretre erősített, vászonból készült fűhálót (kaszálóhálót) is. A munka során eredményesen alkalmaztuk a Malaise-csapdát, többnyire alkalmi (néhány órás) gyűjtésre. Néhány esetben hosszabb időre is telepítettük egy-egy ponton a csapda az időjárás viszontagságainak jobban ellenálló, műanyag szúnyoghálóból külön e célra készült változatát. Több kutató működtetett a hegység különböző pontjain fénycsapdát. Néhány alkalommal ezek anyagából is válogattunk ki zengőlegyeket. Ugyancsak szolgáltattak adatokat alkalmilag a tálcsapdák (sárgatálak). Ezeket általában inkább a téli időszakban helyeztük ki, az imágó alakban áttelelő zengolegyek vizsgálata céljából. A kutatás első éveiben a gyűjtött anyagot teljes egészében preparáltuk. Ez azt eredményezte, hogy a közönséges fajokból nagy sorozatok kerültek a gyűjteménybe. Később, a gyakoribb fajok megismerése után, ezekből többnyire csak néhány példányt helyeztünk a törzsanyagba, a többinek az adatait feljegyeztük. így a faunisztikai adatközlésből, valamint a mennyiségi értékelésből ezek az anyagok sem maradtak ki. A zengolegyek meghatározásában ROTHERAY (1993), SACK (1928-1932), STACKELBERG (1970), STUBRS - FALK (1983) és TORP (1994) kézikönyvei szolgáltak alapul. Ezeken kívül számos kisebb-nagyobb génuszrevíziót tartalmazó dolgozat segített a fajok azonosításában. A zengőlegyekkel foglakozó rendkívül szerteágazó szakirodalom áttekintése meglehetősen nehéz feladat. Szerencsésnek mondható, hogy Gerd Röder időt és fáradságot nem kímélve, egy vaskos kötetben (RÖDER 1990), példás alapossággal összegyűjtötte a németországi fajok elterjedésére és életmódjára vonatkozó irodalmat, hozzájárulva ezzel a családdal Európa más országaiban foglalkozó kutatók munkájához is. EREDMÉNYEK Állatföldrajzi értékelés A hagyományos természetföldrajzi értelemben vett Bakony, mint állatföldrajzi táj, a középdunai faunaterülethez tartozó Magyar-középhegység (Matricum) faunakörzetének dunántúli-középhegységi (Pilisicum) faunajárásába tartozik és megegyezik a Bakonyicum néven ismert faunatájjal. ,A Bakony természeti képe" program keretében beindult intenzív kutatások nyomán gyarapodó eredmények hatására, több kísérlet történt a Bakony ún. állatföldrajzi kistájakra való felosztására. Az első és egyben még ma is alapvetőnek tekinthető felosztás a kutatóprogram megszervezőjének nevéhez fűződik. Papp Jenő „A Bakony hegység állatföldrajzi