Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)

ANYAG ÉS MÓDSZER / MATERIALS AND METHODS - EREDMÉNYEK / RESULTS - Állatföldrajzi értékelés / Zoogeographical assessment

2. ábra: A Bakonybél és Pénzesgyőr között emelkedő Nagy-Som-hegy az Északi-Bakonyban viszonyai" c. munkájában (PAPP 1968), ún. színező állatfajok felhasználásával tervezte meg a Bakony állatföldrajzi térképét, melyen öt kistájat határolt el: (1) Balaton-felvidék, (2) Keszthelyi-hegység, (3) Déli-Bakony, (4) Eszaki-Bakony, (5) Keleti-Bakony (4. ábra). Bár a munkához felhasznált 75 állatfaj között egyetlen kétszárnyú taxon sem szerepelt, mégis célszerűnek látszik a zengolegy fauna kistájankénti értékelését, kisebb módosításokkal, Papp Jenő felosztása szerint elvégezni. A leglényegesebb változtatás a Bakonyalja (melynek része a Pannonhalmi-dombság is), hatodik kistájként való elkülönítése. A munkában kisebb zavarokat okoz a természetföldrajzi beosztás figyelembevétele. Kétségtelen, hogy a sokféle felosztás miatt a gyakorlati munkában történő elhatárolás az esetek bizonyos százalékában kívánnivalókat hagy maga után. Ilyenek például az egyes kistájak közötti átfedések, melyek mérlegelése miatt esetenként szubjektív döntésre van szükség. Erre talán három, akár szélsőségesnek is mondható példát érdemes megemlíteni. A természetföldrajzi tájfelosztás szerint a Pápai-Bakonyalján található többek között Bakonyszűcs, Fenyőfő és Ugod. E települések közigazgatási területe azonban mélyen benyúlik az Eszaki-Bakonyba. Ugodhoz tartozik például a Vörös János-séd völgye, Bakonyszücshöz a Kőris-hegy tömbjének nagy része, Fenyőfőhöz pedig a Kék-hegy. Az utóbbi évtizedekben, az állatok lelőhelyeinek megjelenítésében, a zoológusok egy részének munkájában, hazánkban is előtérbe került az európai rendszerhez kapcsolódó UTM hálótérképek alkalmazása (pl. DÉVAI et al. 1994, TÓTH 1987), ami legalább részben áthidalja a kistájak elkülönítésének problémáját. Ezzel a témával kötetünk egy későbbi, önálló fejezetében részletesebben foglalkozunk. Itt csak a szerző által a hegységről készített hálótérképet mutatjuk be, melynek különböző méretű (legtöbbször 2,5 x 2,5 km-es beosztású) alhálós változatát több, a Bakony kétszárayúival foglakozó faunisztikai dolgozatban megtalálhatjuk (5. ábra).