Tóth Sándor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 25. - A Bakonyvidék zengőlégy faunája (Diptera, Syrphidae) (Zirc, 2001)
BEVEZETÉS / INTRODUKTION - A terület természeti földrajza / Geography of the region
A XX. század első évtizedeiből nem ismerünk olyan publikációt, mely adatokat tartalmazna a hegység zengolegy faunájáról. Feltehetően, legalább szórványgyűjtések történtek a területen is, az ezekből származó példányok minden bizonnyal a budapesti Természettudományi Múzeumba kerültek, ahol - az ott őrzött kétszárnyú gyűjteménnyel együtt 1956-ban elégtek. A Bakonyt is érintő, de főleg a Balaton környékére vonatkozó dipterológiai kutatás, valószínűleg csak a tihanyi Magyar Biológiai Kutatóintézet működésével összefüggésben indult be. Az ott folyó, de főleg más légycsaládokra (pl. csípőszúnyogok, árvaszúnyogok) irányuló gyűjtőmunka, elsősorban Mihályi Ferenc és Zilahi-Sebess Géza nevéhez fűződik, de a munkában részt vett Szilády Zoltán is. Neki köszönhetjük az egyetlen olyan publikációt (SZILÁDY 1941), mely a tág értelemben vett Bakony területéről, viszonylag jelentősnek mondható zengolegy adatot tartalmaz (a Balaton északi partvidékéről, túlnyomórészt Tihanyból). A dolgozatban szereplő 49 fajból háromnak [Cheilosiapascuorum (Becker, 1894), Cheilosia polita (Becker, 1894), Cheilosia gemina (Becker, 1894)] a magyarországi előfordulását egyelőre nem sikerült megerősíteni. Egy Ázsiában, illetőleg az Orientális Régióban élő [Paragus politus Wiedemann, 1830], továbbá a Földközi-tenger vidékén honos fajnak [Merődön (Lampetia) chalybeatus Sack, 1913] pedig a hazai előkerülése eléggé valószínűtlen. További két fajról [Heringia virens (Fabricius, 1805), Heringia maculipennis (Meigen, 1822)] a bizonyító példányok hiányában, már nem lehet megállapítani, hogy melyik taxonra vonatkoznak. Szilády egyébként átvette Thalhammer munkájából azokat a fajokat, melyek ,/1 Magyar Birodalom Állatvilága " kötetben erre a területre, elsősorban Tapolcára vonatkoznak. A Bakonyban, jelentősebbnek mondható dipterológiai gyűjtőmunka, az 1950-es évek vége felé kezdődött, a Természettudományi Múzeum 1956-ban elpusztult légy-gyűjteményének pótlását célzó országos programként. A munkában elsősorban Mihályi Ferenc, az Állattár Diptera gyűjteményének vezetője és Zsirkó Gizella preparátor, továbbá Tóth Sándor tardi, majd hejőbábai tanár vett részt. Alkalomszerűen (saját csoportjuk mellett) természetesen sokan mások is fogtak kétszárnyúakat, köztük zengőlegyeket is a Bakonyban. A gyűjtők neve megtalálható jelen kötetnek a fajok jegyzékét, valamint a tételes faunisztikai alapadatokat tartalmazó fejezetében. A Bakony kétszárnyú faunájának gyűjtése az 1960-as évek közepétől vált intenzívnek nevezhetővé, ,A Bakony természeti képe" program keretében. Ettől az időtől, a Bakonyi Természettudományi Múzeum munkatársaként, vagy főleg alkalomszerűen a program külső résztvevőjeként, sokan tevékenykedtek a hegységben, olykor csupán néhány egyeddel gyarapítva a múzeumban jelenleg őrzött, mintegy 60 ezer példányból álló kétszárnyú anyagot. A Bakonyból származó, elsősorban a Bakonyi Természettudományi Múzeumban (kisebb részben a Magyar Természettudományi Múzeumban) található zengolegy gyűjtemény feldolgozásával párhuzamosan, kisebb publikációk is készültek az anyagról (TÓTH 1978, 1982, 1983, 1985a, 1985b, 1989, 1990, 1994, 1997). Ezekben összesen 159 fajnak a hegységben való előfordulásáról találhatunk közlést, 37 taxont hazánk faunájára újként innen publikáltak először. A terület természeti földrajza A Bakony-hegység természetföldrajzi értelemben a Dunántúli-középhegység legjelentősebb, mintegy 4000 km 2 kiterjedésű középtája. Délen és délkeleten a Balaton és a Mezőföld, keleten a Móri-árok, északon és északkeleten az Igmánd-Kisbéri-medence, nyugaton
