Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS A mezőgazdasági tájhasználatban, a fenntartható mezőgazdálkodásban a talajok jelentősége vitathatatlan. LÁNG et al. (1983) szerkesztésében készült el a magyar mezőgazdaság agroökológiai potenciáljának az ezredfordulóra jósolt értékelése. A megállapítások között szerepelt az is, hogy a meteorológiai és hidrológiai viszonyokon túlmenően a termesztést elsősorban a talaj termékenysége és a felhasználható terület kiterjedése határozza meg. A produktivitás alapvetően a termőföld védelmén és a racionális földhasználaton múlik. A talaj hazánk egyik legfontosabb, feltételesen megújítható természeti erőforrása. Szerepe sokoldalú: termesztett és természetes vegetációban élő növényeink termőhelye, környezetünk védelmében betöltött feladata elvitathatatlan, s emellett óriási szerepet játszik a geológiai és a biológiai körfolyamatokban is. A talajok tulajdonságain nyugvó tájhasználat közvetlenül érinti a mezőgazdaságot. A talajtérképek készítése, korszerű feldolgozása ezért lényeges feladat. A mezőgazdasági tájhasználat a táj sokrétű funkciójából következően összetett tevékenység, és ma már egyben a növény- és állatfajok életterének megteremtését és fenntartását is jelenti. Fontos feladata a legfontosabb természeti tényezők - talaj, víz, levegő - védelme és biztosítása. Hozzájárul a termesztőtájak megőrzéséhez, a természetközeli gazdálkodás megteremtéséhez. A táj vizsgálata - annak változatos szerepe miatt - sokrétű feladat. Az elemzés részét képezik a földtani, domborzati, éghajlati, biológiai stb. adottságok. Ezeket bizonyos szempontok - gazdasági életre gyakorolt hatás, mezőgazdaságot érintő kapcsolatrendszer stb. - alapján lehet csoportosítani és feldolgozni. A másik lehetőség egy-egy tényező kiragadása és ismertetése. Megoldásként kínálkozott számunkra, hogy a tájértékeléshez a talajokat válasszuk vezérfonalként. A talajok tartalmazzák és egyesítik a tájat is létrehozó természeti adottságokat, a társadalmi környezet viszont a talajokra (is) gyakorolt hatásokkal (pl. mezőgazdaság) hat a táj alakulásra. így a talajokon keresztül elemezhetővé válik a természeti és társadalmi környezet, amelyek egymásra hatása hozza létre a természeti és termesztőtájat egyaránt. A vizsgálati terület kijelölésénél az egyik fontos szempont az volt, hogy olyan, mezőgazdasági hagyományaiban és tájképi, természetvédelmi értékeiben gazdag területet vizsgáljunk, ahol a mezőgazdálkodásnak korlátai vannak, vagy a gazdálkodás érdekei ellentétesek a másfajta tájhasznosítással. A választást segítette, hogy a tervezett Balaton-felvidéki Nemzeti Park létrehozása során elengedhetetlen a talajtani információk gyűjtése, mind a védett területeken, mind a művelt tájak esetében. A kiemelt idegenforgalmi térségek miatt a szükséges pufferzónákat és a védett területeket határoló környezetet is vizsgálni kell. Ugyancsak fontos a mezőgazdasági területek szerepét, alkalmasságát is vizsgálni. Választásunk mindezek után a Tihanyi-félszigetre esett, amely védett értékeiről, idegenforgalmáról egyaránt ismert, emellett lakosainak a mezőgazdasági termelés is megélhetőségi lehetőséget nyújt. Tihany a Balatoni-Riviéra kistájhoz tartozó terület. A táj (Dunántúli-dombság) és a kistáj értékelésével foglalkozó művek (MAROSI-SZILÁRD 1975, ÁDÁM et al. 1987-1988, MAROSI-SOMOGYI 1990) természeti értékekben, kultúrtörténeti és mezőgazdálkodási hagyományaiban egyaránt gazdag vidékként tüntetik fel. Természeti kincseire a századelőn figyelt fel a nagyközönség, s ebben fontos szerepet játszottak a kor neves Balaton-kutatói is, akik mind a szakmai (CHOLNOKY 1932), mind a nagyközönséget (CHOLNOKY 1928, 1943) tájékoztatták az egyre népszerűbbé váló félszigetről. Az egyedülálló természeti értékek hang-