Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - A település és társadalma

esetén elegendő a talaj felső 20 cm-es rétegét vizsgálni. A mérési eredmények alapján a tihanyi talajokat négy kategóriába: rossz, közepes, jó és nagy vízvezető képességű kategóriákba osztották. Véleményük szerint a lefolyó víz mennyisége egyben a talajok erodálhatóságára is utal. A lejtőszögekkel való korrekció után készítették el a térképet, amelyet munkánkban mi is felhasználtunk. Ebben a fejezetben az emberi közösség átalakulási folyamatait, s ezek tájalakító hatását vizsgáljuk. Az, hogy milyen lehetett Tihany létszáma és a foglalkozások megoszlása az Árpád-házi királyok korában, a Tihanyi Alapítólevél alapján elképzelhető: „...mindaz a megművelt vagy parlagon fekvő föld, szőlő, vetés, szolga, szolgáló, ló, ökör, juh, disznó, méh s ezeknek őrzőik, valamint az illő egyházi felszerelések, amelyeket és akiket - amint azt jelen oklevél sorjában megmutatja - a saját és felesége, fiai, leányai és valamennyi élő és megholt atyafia üdvéért Szűz Máriának és Szent Ányos püspöknek és hitvallónak a Balatin fölött a Tichon nevű helyen lévő egyházához adott, ezen ünnepélyes hártya tanúbizonyságába foglaltassék." (HOLUB-ÉRSZEGI alapján, in: Sz. FARKAS 1993). Tehát már a korai időkben is megtaláljuk a méhészet, az állattenyésztés, földművelés, szőlészet nyomait. Az egyház szolgáinak száma száznegyven háznép (Sz. FARKAS 1993 nyomán). Ennek alapján következtethetünk az apátság körül felépülő falu szerkezetére és a foglalkozásokra is. Zsigmond királytól két kiváltságlevelet kapott a kolostor. Az 1417-es oklevélben Tihany „szigetén" minden vasárnap hetivásárt, pünkösdre és Nagyboldogasszony ünnepére országos vásárt engedélyezett. A másik kiváltságlevél pallosjogot adott, ezzel felhatalmazta az apátság tisztjeit, hogy tömlöcöt és bitófát állíthassanak. Tihany első végvári kapitánya Takaró Mihály, aki e tisztet 1554-1560 között látta el. Az őrség létszáma ebben az időben 15 lovas és 50 gyalogos (KOVACSICS-ILA 1988). Az apátság és a kapitányok közötti szerződések arról is tanúskodnak, hogy a vár népe, a zsoldosok földműveléssel, szőlőtermeléssel és borkiméréssel egészítik ki zsoldjukat. A népesedés igen lassú, és csak a XVIII. sz. közepétől vesz nagyobb lendületet. A lassú fejlődés oka az úrbéri viszonyok megmerevedése, a jobbágyokétól nem sokban különböző úrbéres helyzet, a szántó és legelő hiánya, valamint a város távolsága a fő közlekedési útvonalaktól (KOVACSICS-ILA 1988). A XIX. századig a fő megélhetési forrás a földművelés, az iparosok száma kevés (csizmadia- és halászcéhek, takácsok, kovácsok, asztalos, szabó). Ezt támasztja alá a népesség megoszlását mutató ábra (5. ábra). A település és társadalma zsellér 15% kézműves k, 5% paraszt 63% szolga 17% 5. ábra: Az adózó népesség összetétele 1828-ban. KOVACSICS és ILA (1988) után