Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - A település és társadalma

JANKÓ 1902-ben írt tanulmánya szerint 163 házban 893 lakó él a területen, amelynek birtokosa a tihanyi apátság. A népesedést befolyásolja az is, hogy minél kisebb a parasztbirtok, annál inkább fél a gazda a birtok felosztásától (JANKÓ 1902). A századelőn a község eléggé elzárt. Kiesik a fő közlekedési vonalból, vasútja nincs, a hajóközlekedés csak nyáron érinti. A lakosság elzárkózó, keveset érintkezik a szomszéd községekkel. Tihany elzártsága csak az 1930-as évek után oldódik fel: egyrészt a Balatonfüreddel való autóbusz összeköttetés révén, másrészt a be- és kivándorlások megnövekedése révén (4). LETTRICH (1970) tanulmányában Tihany állandó lakosságának foglalkozási és birtokviszonyait rajzolja meg, az 1924 és 1968-as évek adataira támaszkodva. A fejlődés problémájaként a földhiányt, a jó termőterületek hiányát, az egyházi nagybirtok túltengését és a paraszti gazdaságok elaprózódását nevezi meg, holott éppen ez utóbbi felel meg a félsziget talajtani és termőhelyi adottságainak. Az 1920-as évektől a növekvő idegenforgalom nyújtott időszakos munkalehetőséget a falu lakosainak. Az 1945-ös földosztás után az új tulajdonosok egy részét a Balatonfüredi Hajógyár, a Fűzfői Ipartelepek vonzották el a földtől. Ugyanekkor az élénkülő idegenforgalom következtében emelkedtek a telekárak, így sorra eladásra kerülnek a szántók, legelők, szőlők, gyümölcsösök. Az 1960-1970-es évekre kiépült, közművesített nyaralóteleppé vált Sajkod, a Kopasz-hegy, a Diósi- és Gödrös-dűlők, valamint a Tihanyi-rév környéke. LETTRICH (1970) a fejlődés előmozdítójaként könyveli el ezen folyamatokat, amelyek elősegítik, hogy a „...korábban elhanyagolt agrárfalu megújuljon, és üdülőforgalomba mind intenzívebben bekapcsolódjék". 1949-ben a lakosságnak már csak 59%-a él a földművelésből, veszít a jelentőségéből a halászat és a szőlészet is (4). 1952-ben Tihany már csak 50%-ban paraszti jellegű, másik 50%-ban ipari munkás és értelmiségi. A község jövőbeni fejlődését a következő 4 tényező határozza meg: az idegenforgalom, a mezőgazdasági fejlődés, a népesség kicserélődése és átalakulása, valamint a ki- és bevándorlás növekedése (4). Összegezve a lakosság számának gyarapodását, az intenzívebb fejlődést az 1920-1930-as évektől figyelhetjük meg. Ez a növekedés napjainkig tart (6. ábra). •Népesség Hl Lakóházak 1785 1857 1890 1920 1941 1960 1980 Évek 6. ábra: Tihany népességének alakulása 1785-1980 között. KOVACSICS és ILA (1988) után