Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - A talajok eróziós viszonyai

Láptalajok Rétláp talaj A Sajkodi-öböl partján és a Külső-tó fenekén található meg. Felületén száraz időben algalepedék tűnik elő a magas sasos közül. Alját tavi mész alkotja, fölötte szurokfekete, erősen kotus, könnyű szerves talaj található. Keskeny csíkokban a Belső-tavat is övezi a talajtípus. Lecsapolt rétláp talaj A szerző a Külső-tó medencéjének nagyobb részét e talajtípusként definiálja. Beszámol a savanyúfüves kaszálók terjeszkedéséről. Megemlíti, hogy a talajtípus területi részaránya a rétláp talajok rovására növekedik. Lejtők hordaléktalajai Az ide sorolt talajok nagy területet foglalnak el a félszigetből. Csak egy típusa kerül említésre. Csernozjom lejtőhordalék A hordalékjelleg miatt a Belső-tó D-re lejtő felszíne és általában az erős lejtők alja sorolódik a lejtőhordalék talajok közé. A talajok eróziós viszonyai Az erózió előrejelzése kiemelt feladata a mezőgazdaságnak és a környezetvédelemnek is (MÁTÉ 1995). MAROSI és SZILÁRD 1975-ben a félsziget és a Balatoni-Riviéra kistáj elemzésének keretén belül megállapítja, hogy a mezőgazdasági művelés következtében a lejtőkön talajpusztulással, anyagáthalmozódással kell számolni. VÁRALLYAY, NÉMETH és CSATHÓ (1994) megállapítják, hogy a Balaton vízgyűjtőjén, a tó északi partján erősebben erodáltak a talajok (70%-ban erősen erodált kategóriájúak), mint a déli részen, a mélyebben fekvő részeken pedig gyakori a szedimentáció. LÁNGNÉ BUCZKO (1970) az eróziót befolyásoló tihanyi lejtőket a következők szerint csoportosította. A pusztuló lejtők csoportjába tartozik a lejtők inflexiós vonal feletti szakasza, amely a kőzettani és éghajlati adottságoktól függően pusztul. Lassan pusztuló lejtőszakaszok a vulkáni koszorú bazalttufából, agglomerátumból és posztvulkáni képződményekből álló részein alakultak ki. Lejtőszögük általában 20°-nál nagyobb. Ilyen lejtőszakaszokat találunk pl. az Apáti-tetőn, a Hosszú-hegy-Csúcs-hegy-Nyereg-hegy vonulat Balaton felé néző oldalán, valamint a gejzírkúpokat övezően. Gyorsan pusztuló lejtőszakaszok a vulkáni összlet lazább rétegein és a félsziget jelentős részét borító agyagos-kőzetlisztes lepelszerű lejtőanyagon, lejtőlöszön és a pannóniai képződményeken alakultak ki. Akkumulációs lejtőnek tekinthető a lejtők inflexiós sáv alatti része az alapkőzet minőségétől függetlenül. Az általában 5°-nál kisebb lejtőszögű lejtőszakaszokat vastag bazalttufa vagy gejzirit anyagú áthalmozott agyagos lejtőüledék, esetenként lejtőlösz borítja, ezek mezőgazdasági művelésre alkalmas területek. Mivel állandó vízfolyás nincs, csakis a felületi anyagszállítással számolhatunk (LÁNGNÉ BUCZKO 1970). A GÓCZÁN és KAZÓ által készített „lefolyás-térkép" (1970) volt az egyik első térkép, amely a genetikai talajtípusok lejtőkategória-tartományonként mért lefolyásértékeit 1:10 000-es méretarányban ábrázolta. A módszerből adódóan (KAZÓ 1966,1967) a szerzők maguk is számoltak a lehetséges hibákkal. A vizsgálatok során a Tihanyi-félszigetről származó talajmonolitokat esőztettek változó intenzitással és változó lejtőszög mellett. Kiegészítésként néhány talajfizikai paramétert is meghatároztak. Megállapították, hogy szántóföldi növénytermesztés