Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - Tájbeosztás
A Tihanyi-félsziget Tájbeosztás Mivel a talajképződés feltételei általában kistájhoz kötődnek, ezért jellemzést készítettünk a tájalkotó tényezőkről és a kialakult talajokról kistáj szinten is. A kistáj Veszprém megyében helyezkedik el, területe 100 km 2 . Ifj. LÓCZY a következőket írta róla (1937): „Balatoni Riviérának a veszprémi fennsík magas pereme és a Balaton között, Aszófőtől Almádiig húzódó 2-3 km széles, lankás, abráziós partszegélyt nevezzük, amely termékeny és szőlőművelésre igen alkalmas földje, déli lejtése és sűrűn lakott kultúrterülete alapján e nevet méltán megérdemli." MAROSI és SZILÁRD (1975) szerint a Tihanyi-félsziget a Riviérától keskeny eluviális nyakkal a tómedencébe nyúló, pannóniai alapzatú, bazalttufa-kúpokkal és posztvulkáni képződményekkel fedett, szelektíve denudált terület. A vulkáni tufán kívül 100-nál több egykori hőforrás, mész- és kovasav-borítás adott védőtakarót (LÓCZY 1894), ezek a tanúhegyek kedvelt kirándulóhelyek. MAROSI és SZILÁRD (1983) a tájtipológiai jellemzés során megállapították, hogy a Balaton É-i parti lejtős síkjait alapvetően reprezentáló terület jórészt rendzinás, foltokban különböző zonális talajú, mély talajvízszintű, mérsékelten foglalt hegylábfelszínnek minősíthető. Kőzettani felépítése változatos. A lejtőhatások a művelés alá fogott, különösen szőlőművelés alatt álló területeken jelentékeny antropogén eróziót tesznek lehetővé, általánosan a közepes és erős erodáltságig. A Riviéra éghajlatában mintegy 100 óra többlet napsütés mutatkozik a K-i részvonalon, ugyanakkor 100 mm-nyi többletcsapadék a Ny-i rész javára. A Ny-ról K-re változó éghajlati módosítás megmutatkozik a termesztett ültetvények változásában és a genetikai talajtípusok változó, szárazabb ökológiára utaló jellegében is. A természetes növénytakaró ennek megfelelően a gyertyános és cseres tölgyes, a legkeletibb részen a sztyeppbe való átmenettel. A litológiai adottságokkal összefüggésben nagy kiterjedésűek a részben másodlagos cserszömörcés karsztbokor erdők. A meglevő faállomány egy része másodlagosan telepített, illetve sarj eredetű, csenevész. MAROSI és SOMOGYI (1990) kistáj katasztere szerint a kistájra változatos korú és minőségű kőzettakaró jellemző. Összefüggő talajvízszint a völgytalpakon és a Balaton peremén alakulhatott ki, mélysége általában 2-4 m. A változatos domborzat valószínűleg a pannóniai abrázió, illetve a pleisztocén pianáció eredménye. A Balatonhoz közelebb abráziós sík szakad le meredek peremmel a hármas osztatú jelenkori tavi szinlőre. A különböző genetikájú és magasságú síkok, völgyek és völgyközi hátak képét számos mikroforma tarkítja. A kistáj mérsékelten meleg-mérsékelten száraz éghajlatú. Az évi napfénytartam 2010-2030 óra, az évi középhőmérséklet 10,2-10,5 °C, de Tihany közelében eléri a 10,7 °C-t. Tihanytól ÉK-re az évi csapadék 550-600 mm, DNy-ra 600-640 mm. Az éghajlat a szántóföldi és kertészeti növényeknek, a szőlő- és gyümölcskultúráknak egyaránt megfelelő. Az üdülés és az idegenforgalom a kedvező klimatikus adottságok folytán kiemelt jelentőségű. A kistáj a Balatoni flórajárásba (Balatonicum) tartozik. Az erdőgazdasági területek zömmel keménylombos, ritkábban fenyőerdők által borítottak. A mezőgazdasági termelés mellett jelentős a gyümölcsösök telepítése, a kistáj a világhírű balatoni borvidék része. A kistájra elsősorban az erdőtalajok jellemzőek (57%), emellett jelentős a rendzinák részaránya (24%). A váztalajok 6%-os értékkel, a réti és öntéstalaj képződmények 13%-kal vesznek részt a talajtakaró kialakításában. A sajátos táji adottságokat tekintve, a kistáj Magyarország egyik leg-
