Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - A TIHANYI-FÉLSZIGET - Földtani felépítés
sűrűbben látogatott idegenforgalmi körzete. A táji adottságok mellett építészeti és kultúrtörténeti emlékekben is gazdag. A megközelíthetőség jó, az üdülés infrastrukturális feltételei a legtöbb helyen fejlettek. Földtani felépítés BEUDANT (1871) 1818-ban tett utazása során végzett geológiai megfigyeléseket Tihanyban. Utazásainak tapasztalatai magyar nyelven is megjelentek. 1856-ban ZEPHAROVICH lovag készített bemutatást a félsziget földtanáról, a pannóniai képződményekről azonban még nem adott áttekinthető képet. FUCHS végezte el a tihanyi pannóniai korú fauna első feldolgozását (1870). A pannon képződményekről szóló első rendszeres földtani és őslénytani megfigyelésekre egyformán kiterjedő kutatások FIALAVÁTS nevéhez fűződnek. A pontusinak nevezett képződményeket 1902-ben Tihanyban négy lelőhelyen vizsgálta (HALAVÁTS 1911). EÖTVÖS (1908) a Balaton nívófelületét, és azon a nehézségi erő változásait figyelte. STEINER (1908) a földmágnesességi mérések eredményeképpen megállapította, hogy a vizsgált terület gyenge szeizmicitásúnak mondható, azonban a földrengési tünetek elég gyakoriak. VITÁLIS (1911a) a Balaton-vidéki „kecskekörmök" (Congeria) eredetére vonatkozó kutatásokat, a lelőhelyeket és a kövület rendszertani helyét ismertette. 1908-tól hosszú vitába keveredett Lőrentheyvel, több cikken keresztül (VITÁLIS 1908, LŐRENTHEY 1908, VITÁLIS 1909, LŐRENTHEY 1909, VITÁLIS 1911b) folyt a polémia. A kérdéses témakör a bazalterupciók kora és a Congeria fajok kora közötti összefüggések vizsgálata. 1911-ben VITÁLIS a Balaton-vidéki bazaltokról írt tanulmányt (1911/c). A posztvulkáni működésekkel kapcsolatosan feltételezte, hogy a szénsavas, majd kovasavas forrásokból, fortyogókból algák választották ki a kovasavat. Munkájából megtudhatjuk, hogy a breccsa- és konglomerátum-padokat építőkőnek fejtik. KADIÖ (1911) tanulmányában arról számolt be, hogy amikor a Potyogókő nevű szikla falát 1909-ben a kikötő építéséhez megbontották, Kaáli Nagy Dezső királyi főmérnök mentette meg a bazalttufa és kovasavas forrásmész között fekvő Rhinoceros csontváz maradványát. LÓCZY LAJOS, a kor neves Balatonkutatója 1913-ban összefoglaló monográfiában ismertette a Balaton környékének geológiai képződményeit (1913a). Korok szerint tárgyalta a Tihanyi-félsziget kőzettípusait. Munkája sokáig a geológiai kutatások alapját képezi. A monográfiát számos geológiai szelvény rajza, ábra és fénykép teszi teljessé (2. ábra, 1. térkép).