Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)

SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - TÁJÉRTÉKELÉS TALAJTANI ALAPOKON

A FAO alapelvei (3) a növénytermesztés tervezéséhez szükséges paramétereket rögzítik. A terméshozam és klimatikus adottságok mellett a következő talajtulajdonságokat veszik figyelembe: a víz hozzáférhetősége, tápelemek a talajban, oxigén a gyökérzónában, a talaj szelvény vastagsága, a talajok müvelhetősége, extrém pH-viszonyok, toxicitás és az erózióra való hajlam. DENT (1978) a rizs növény esetében vette figyelembe a környezeti tényezőket és limitáló faktorokat. VAN VLIET et al. (1979) alma telepítése esetében a következő talajtulajdonságokat vették figyelembe: a talajszintek vastagsága, a talajszintek fizikai félesége (homok- és agyagtartalom), a karbonátos szint mélysége és a mész mennyisége, a talaj vízgazdálkodási kategóriája, a lejtőszög, a talaj alkalmassági kategória és a talajtípus. SCHREIER és ZULKIFLI (1983) a talajokat különböző tulajdonságaik alapján cluster analízissel csoportokba sorolták. A vizsgált talajtulajdonságok a víztartó képesség, a humuszos szint vastagsága, a szervesanyag-tartalom, a sótartalom és a fizikai féleség. Mindezek alapján talajalkalmassági kategóriákat állítottak fel. A módszer előnyeként annak gyorsaságát, egyszerűségét és flexibilitását jelölték meg. JONES és THOMASSON (1987) a főbb szántóföldi növények termesztését megcélozva a termesztésre való alkalmasság szerint négy kategóriába sorolták a talajokat. Az alkalmasságot kizáró okok a talaj extrém nedvességtartalma, a meredek lejtők (15% felett), a nem megfelelő hőmérsékleti viszonyok. A tervezésnél tehát elsősorban a növény tájba illesztése és a talajtulajdonságok (Talajinformációs Rendszerben kezelve) játszanak szerepet. Más szerzők véleménye szerint a fő kritérium a talajok erózióra való hajlama és a tényleges talajpusztulás lehet (PUENTES 1987). A hazai rendszerek továbbfejlesztését célozza az ÁNGYÁN és MENYHÉRT (1988) által kidolgozott talaj alkalmassági értékszám, amely az egyes növényfajokat figyelembe véve értékeli a talajokat a termesztés szemszögéből. A fentiekben látható, hogy a kategóriarendszerek mellett az egyes talajtulajdonságok célnak megfelelő kiválasztása, elemzése, kombinálása is eredményre vezethet a mezőgazdasági táj tervezésénél. Ugyanakkor azt is látható, hogy a tervezés elsősorban a termékenységet gátló, a talajok pusztulását okozó tulajdonságok feltárására, elemzésére támaszkodik. Hazánkban SZABOLCS és VÁRALLYAY (1978, 1980) dolgozták ki a magyarországi talajok termékenységét gátló tényezők összefoglaló csoportosítását. 1:500 000 léptékű térképen ábrázolták a nyolc termesztést gátló tényezőt, amelyek a következők: 1. nagy homoktartalom, 2. savanyú kémhatás, 3. szikesedés, 4. szikesedés a talaj mélyebb rétegeiben, 5. nagy agyagtartalom, 6. láposodás, mocsarasodás, 7. erózió, 8. felszínközeli tömör kőzet. A szerzők térképén - Tihany kapcsán - a felszínközeli tömör kőzet jelenik meg, mint a termesztést limitáló tényező. A választott lépték a részletesebb elemzést nem teszi lehetővé kis területegységek esetében. A Magyarországon előforduló talajdegradációs folyamatokkal a gátló tényezők jól összevethetők. A legfontosabb degradációs folyamatok: az erózió és defláció, a talajsavanyodás, a szikesedés, a fizikai degradáció, a biológiai degradáció, kedvezőtlen változások a tápanyag-forgalomban, a talaj pufferkapacitásának csökkenése és a talajszennyeződés (STEFANOVITS 1977, VÁRALLYAY 1989,1994c). Mindezek figyelembevételével úgy döntöttünk, hogy a választott terület kiértékeléséhez, a mezőgazdasági hasznosítás tervezéshez nem soroljuk kategóriákba a talajokat, hanem a termesztést gátló tényezők feltárásával jelöljük ki azokat a területeket, amelyek mezőgazdasági művelésre nem alkalmasak.