Barczi Attila: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 24. - A Tihanyi-félsziget talajai (Zirc, 2000)
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS - TÁJÉRTÉKELÉS TALAJTANI ALAPOKON
A talajtani adatok feldolgozása a tájértékelésben A tájértékeléshez - a táj alakító tényezők szerepének egyeztetése mellett - az adatok, tényezők együttes összevetésére is szükség van. Az elemzéshez alap- és interpolált adatok használata szükséges. Az alapadatok egyrészt pontadatok, mint pl. a lejtőszög, a pH; másrészt területi adatok, mint pl. a talajtérképezési egységek (talajtípusok). Az interpolált adatok a matematikai modelleket, analíziseket, trendeket rögzítik. Mindezek alapján az egyes tájhasználati kategóriák ökológiai és gazdasági alkalmassági vizsgálatai elvégezhetők. A tájértékelés kezdetén a kiválasztott tájtípusokat és a tájelemzéssel meghatározott tényezőket közös táblázatba (mátrixba) foglalták. Az egyes tényezők ütköztetése, súlyozása kézzel egymásra illesztett térképlapokon történt. A tervezésnél az egyes tényezőket a tervezett hasznosításhoz való alkalmasságuk szerint csoportokba osztották. Bár a kezdeti tájértékelés még nem rendelkezett a GIS (Geographical Information System, Földrajzi Információs Rendszer) kínálta lehetőségekkel, már a hatvanas évek végén találkozunk olyan publikációkkal, amelyek a tájértékelést sok faktor együttes analízisével kívánták megoldani. MCHARG (1969) az elemzést elsősorban a természeti tényezők együttesének figyelembevételével, a tájkép megőrzésével oldja meg. Az analízisek elvégzésében óriási lépésnek számított a számítógépek megjelenése, fejlődése és gyors térhódítása. BURROUGH (1982) a talaj térképezés kapcsán kiemeli a számítógépes technikák jelentőségét. Véleménye szerint a hagyományos fúrók, ásók, laboratóriumi vizsgálatok, légifotó-alkalmazások mellett a számítógép nyújtotta lehetőségek növelték a talajtérképezés eszköztárát. Kezdetben a számítógépek elsősorban matematikai, számolási, modellezési problémákban adtak segítséget. Az 1980-as évek közepén jelennek meg a GIS számítógépes programcsomagok, amelyek már nem csak az adatállományok, hanem a térképi állományok kezelésére, együttes használatára egyaránt alkalmasak. Ezzel újra jelentősen bővül a tájértékelés eszköztára (DETREKŐI -SZABÓ 1995). A tájértékelés egyik legnagyobb problémája, hogy az adott cél elérése érdekében a különböző eredetű információkat hogyan ütköztessük. A probléma megoldására VOOGD (1983) a súlyozott linear kombinációt alkalmazta. A képletben az alkalmasság megállapításához a tényezők alkalmasságát és azok súlyozását használta. Az alapképletet a GIS-rendszerek is felhasználják. Az alkalmasság megállapítása aztán az egyes tényezők összevonásával és egy alkalmassági skálán történő elhelyezéssel történhet (SAATY 1977, RAO et al. 1991). KERTÉSZ (1985) először kandidátusi értekezésében, majd módszertani munkájában (1988) konkrét táj vizsgálata kapcsán végezte el a természeti környezet potenciál mezőgazdasági és idegenforgalmi szempontú értékelését. Javasolta a négyzethálós (információs raszter) módszer használatát, a kiértékelésre pedig a korrelációs mátrix alapú faktoranalízist használta. A módszer több tényező együttes matematikai statisztikai értékelését tette lehetővé. BOUMA és VAN LANEN (1987) a számítógépes modellezést elengedhetetlennek tartják a tájelemzésben. A munkában több típusú szimulációt hasonlítanak össze, és kitérnek arra is, hogy a táj értékelése és a talajtípusok közötti összefüggés-keresés egyszerű és gyors módszer. A GIS talajtani alkalmazási lehetőségeit MAUSBACH és REYBOLD (1987) újra ismertették. A térképi és adatinformációk kezelése mellett a számítógépes technikák és a GIS még egy rendkívüli előnyt kínált: az adatok megbízható rögzítését, tárolását és a bővítések lehetőségét. Ezzel a monitoringrendszerek megalapozása és az időben történő változások nyomon követése is könnyebbé vált. NORR (1985) szerkesztésében az Európai Közösség tagállamai által figyelembe vett, számítógépen feldolgozott adatbázisok paraméterei jelentek meg. Ebben
