Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

letti kőbányában), vagy elhelyezkedhet attól nagyobb mélységben. Az üregesedési zóna le­het kis vastagságú vagy függőleges irányban jelentősebb kiterjedésű. Utóbbi esetben ürege­sedéit és kevésbé vagy egyáltalán nem üregesedéit zónák váltakozhatnak. Ez visszavezethe­tő a hordozó rög szakaszos kiemelkedésére vagy arra, hogy a karsztos kőzetet nem vagy ke­vésbé karsztosodó betelepülések szakítják meg. - Viszonylag jelentősebb üregesedés elsősorban a nummuliteszes mészkőben tapasztal­ható, különösen akkor, ha e kőzet fődolomiton települ. - A hegység látható, hozzáférhető karsztos formakincséhez az áramló karsztvíz üregei attól függően járulnak hozzá, hogy milyen módon érték el mai alakjukat. Ez lehet mennye­zetbeszakadás (szakadéktöbrök képződnek) vagy felnyílás (maradványbarlangok). Szakadéktöbrök Főleg középső-eocén nummuliteszes mészkő (Szőci Formáció) felszíneken gyakoriak a né­hány m-es, megnyúlt, de szabálytalan alaprajzú, sekély (gyakran csak néhány dm-es mélységű) mélyedések, a szakadéktöbrök. Elkülöníthető változataik a körkörös (33. kép), megnyúlt-szé­les és megnyúlt-keskeny szakadéktöbrök (34. kép). A körkörös szakadéktöbrök lankásabb ol­dalúak, kevésbé megnyúltak és határozottan lefolyástalanok. A széles és keskeny változatok meredek oldalúak. Utóbbiak lefolyástalan jellege kevésbé markáns. A szakadéktöbrök az áramló karsztvíz övében kialakult üregek mennyezeteinek beomlása során képződtek. E képződmények beszakadásos eredetét bizonyítja, hogy aljzatuk kibontása során az ol­dalfalaikon mennyezetmaradványok tárulnak fel. Aljzatuk kitöltését részben olyan lapos kőtömbök képezik, amelyek a beomlott mennyezetek maradványai. Továbbá az is, hogy e formák peremein jelenleg is omladozások nyomai figyelhetők meg. Számos helyen látható, hogy a völgyoldalak maradványbarlangjainak folytatásában a völgyperemen kívül szakadék­töbrök fordulnak elő. Ez csak úgy értelmezhető, hogy a felszín alatti üregek a völgyoldalak­ban a völgy által feltárulnak, míg a völgyperemeken túliak (vagy a völgyoldal alattiak foly­tatódásai) beomlással üreg jellegüket veszítik. A beszakadásos genetika mellett szól az is, hogy a szakadéktöbrök elrendeződése, mor­fológiája sok hasonlóságot mutat a Dohányos-hegy (Kab-hegy) mélyedéseivel. (Ezek bá­nyavágatok mennyezetének beomlásával alakultak ki.) Az üregek - amelyek elpusztulásával kialakultak - oldódásos eredetűek. Ezt az alábbi­ak bizonyítják: - A szakadéktöbrök oldalfalaiban gyakoriak az oldódásos eredetű formák (pl. kürtőron­csok). - A szakadéktöbrök kisméretűek (néhány m hosszúságú, 1-2 dm, legfeljebb m-es mély­ségű és szélességű üregekből képződhettek), ugyanakkor egy-egy helyen nagy sűrűséggel fordulnak elő. Ezek a sajátosságok nem az eróziós üreggenetika mellett szólnak. Hasonló­képpen az sem, hogy a völgyek közötti térszíneken tetőhelyzetben találhatók. E formákhoz nem vezetnek eróziós eredetű medrek vagy völgyek. - Említettük, a szakadéktöbrök középső-eocén nummuliteszes mészkő térszínekre jel­lemzőek. Ha eróziós eredetűek lennének, egyes szakadéktöbrök az eocén mészkövet hatá­roló triász karbonátos kőzetekre is átnyúlnának. Ugyanis eróziós kialakulás esetén nincs olyan ok, amely miatt a kialakulásukért felelős üregek kizárólag csak az eocén mészkőben képződnének. - A kitöltésük keverten kőtömbökből, talajból és áthalmozott löszből áll. Ennek mind a kifejlődése, mind az összetétele ugyancsak ellene szól az eróziós genetikának.

Next

/
Thumbnails
Contents