Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

A HEGYSÉG KARSZTOSODÁSA

Maradványbarlangok Azok az áramló karsztvíz övében kialakult üregek, amelyek a bezáró kőzet pusztulása során nyílnak fel, a maradványbarlangok (VERESS 1980a, 1981a). A völgyi maradványbarlangok völgykialakulás során képződnek (30, 31. ábra). A tetőhelyzetűek a rögök tetőszintjeinek (32., 33. ábra), a fennsíkperemiek a rögök töréslépcsőinek nem eróziós eredetű (pl. fagyaprózódás, tömegmozgás) pusztulása során nyílnak fel. Tetőhelyzetű barlangmaradvány pl. a hódos-éri Likas-kő, fennsík peremi maradványbarlangok a magos-hegyi barlangok, de ilyen barlangok említhetők a Tönkölös-hegyről vagy a Kőrisgyőr-hegyről is. A maradványbarlangok üregeinek áramló karsztvíz övben végbemenő kialakulását a keveredési korróziót jelző formakincsük bizonyítja. (A keveredési korrózióra a leszálló karsztvízövben nincs vagy kicsi az esély, annál nagyobb viszont az áramló karsztvízövben.) Ilyen formák a barlangfalakon előforduló gömbüstök (35. kép). Áramló karsztvízövben azonban nem csak maradványbarlangok, hanem forrásbarlangok is kialakulhatnak. A hegység barlangjai azonban nem forrásbarlangok, hanem maradványbarlangok, amelyeket az alábbiak bizonyítanak. - A hegység kifejlődött epigenetikus völgyei a rögök emelkedése során képződhetnek. Az emelkedés a főkarsztvíz süllyedését eredményezi. A völgytalpak regressziós mélyülése késleltetve csak követi a karsztvízszint süllyedését. A völgytalpak - vízfolyásaik bevágódására visszavezethető - mélyülésének az egyes hegységrészek (rögök) emelkedésénél kisebb mértékűnek kell lennie. Ellenkező esetben a völgytalpaknak a határoló térszínek (Kisalföld) szintje alá kellene mélyülniük. Ezt erősítik meg a hegységben jelenleg uralkodó viszonyok. Az epigenetikus völgyek talpai a főkarsztvízszint felett függenek (még inkább így van ez a kiemelt rögök töréslépcsői vagy tetőszintjei esetében). Az epigenetikus völgyek vízfolyásai nem megcsapolói, hanem jelenleg és korábban is táplálói voltak a főkarsztvíznek. E völgyek legfeljebb karsztvízemeletek megcsapolói lehetnek. Ilyen jelenség a hegységben számos helyen figyelhető meg (pl. a Mester-Hajag karsztvízemeletének vize a Szekrényes-kő-árok oldalában több helyen is előbukkan.) A karsztvízemeletek vizéből táplálkozó karsztforrások azonban túlságosan kis vízhozamúak, hogy e helyeken forrásbarlangok képződhessenek. - Az Ördög-árok barlangjait dőlésirányban, tehát a jelenlegi bejáratok felől áramló vizek oldották ki. Ez csak akkor lehetséges, ha az a bezáró kőzettömeg, ahonnan a karsztvíz származott, mára már lepusztult. - Gyakori a hegység barlangjai között a teljesen vakon elvégződő (31. ábra). Forrásbarlang esetében ez nem lehetséges. Lehetséges viszont a maradványbarlangok esetében, amelyek zárt üregek felnyílásával alakulnak barlanggá. - A különböző, főleg völgyeket határoló sziklafalakon gyakoriak a gömbüstroncsok (36., 37., 38. kép). A gömbüstök jelenléte arra utal, hogy számos olyan üreg létezett korábban, amelyek elpusztulásával létrejött sziklafalakon megmaradtak a keveredési korróziós üregkialakulás során képződött gömbüstök (ill. roncsaik). A korróziós forrásbarlangok és maradványbarlangok elkülönítése nem mindig könnyű. Egyrészt a maradványbarlangok hossza akár a forrásbarlangokét meg is haladhatja, másrészt az utóbbiak kisebb-nagyobb mennyezetrészeik elvesztésével roncsokká is különülhetnek. E két barlangtípus elkülönítése az alábbi tulajdonságok (34. ábra) felismerésével lehetséges. (A forrásbarlangok jellemzőinél JAKUCS (1971), a maradványbarlangok jellemzőinél VERESS (1980) eredményeit használtuk fel.) - A forrásbarlangok epigenetikus völgyek völgyfőinél vagy karsztfennsíkok peremeinél