Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

ELŐSZÓ (Jakucs László)

Veress Márton kiválóan ismeri az Északi-Bakony teljes mérvadó szakirodalmát, s a ko­rábbi magyar kutatók területre vonatkozó nomotetikus jellegű közléseit. De nemcsak ezek konkrét ismeretanyagát bővíti tovább. A klasszikus karsztmorfológusi kutatómunkában rit­kán alkalmazott szedimentológiai, talajtani és kartográfiai metodikákra is támaszkodva nemritkán egészen meglepően ható új tudományos téziseket fogalmaz meg a fedett karsz­tosodás szabályozó tényezőiről. A jól dokumentált terepmunka óriási volumene, igényessé­ge és alapossága egyébként már önmagában is kiemelkedő tartalmúvá teszi ezt a könyvet. A sokrétűen tanulmányozott karsztobjektumok, s ezeknek a nemkarsztos formakincs egyes elemeihez való viszonyítási módjai példamutatóak. Fényképfelvételei és vonalas ábrái, tér­képei, szelvényrajzai egyaránt azt tanúsítják, hogy fejlett lényegkiemelő érzékkel rendelke­ző, nagy tapasztalatú kutatóról van szó, aki bátor készséggel vállalkozik új munkahipotézi­sek és merészen szellemes megoldási ötletek kimunkálására is. Ragyogó ötletnek tartom például a kürtők alakjának a kőzetdőlés szögétől függő morfo­lógiai determináltságát. Indokolt az álvíznyelő és az állefejeződés fogalmának megalkotása, az utánrogyasos áltöbrök és az álvíznyelős töbrök, valamint a posztgenetikus víznyelős töb­rök definiálása is. A természetben igen gyakran nagyon különböző folyamatok hatásered­ményei jelennek meg együttesen. Ilyenkor tehát a hatáskomplexitást az adott formakincs morfogenetikai értelmezésében is célszerű bemutatni. A geomorfológiában egészen szokatlan, de érdekes megközelítési szempontokat érvé­nyesít a Szerző a „Karsztosodási típusok" című fejezetben, ahol is a karsztos lepusztulási fo­lyamat dinamikáját és formakincsét aszerint csoportosítja, hogy milyen a karbonátos fekü morfológiája, és e feküről a fedőüledékek milyen módon (lineáris erózióval, lejtőleöblítés­sel vagy mélységi anyagelszállítással) pusztulnak le. Nagy figyelemmel elemzi a fedett törés­lépcsős térszíneken, a karsztos kúpokon és a völgyekben végbemenő karsztosodás sajátos­ságait is. A karsztos aljzat exhumálódásában meghatározó szerepet tulajdonít a rögök és kúpok kiterjedési paramétereinek. Pontosan definiálja a szingenetikus és a posztgenetikus karsztosodás fogalomköreit, s részletesen elemzi a kőzet kiüregesedési folyamatait és a völgyképződések között lehetséges korrelációk eseteit. Nemcsak a geomorfológia, de az egész földtudományi megismerés számára izgalmasak Veress Márton kutatási eredményei és következtetései. Ugyanakkor még a jövőre váró fon­tos feladat lesz az Északi-Bakonyban megfigyelt jelenségeknek és a rájuk kialakított magya­rázatok helyességének más fedett karsztos térségekben való összehasonlító ellenőrzése. Sok más, főleg külföldi szerző témába vágó eredményeivel is jó lenne mielőbb korrelálni a könyvben közzétett értelmezéseket. Altalános érvényűnek gondolt új karsztmorfológiai tör­vényszerűségeket ugyanis - mindössze egyetlen fedett karsztos példa, az Északi-Bakony alapján - csupán munkahipotézisként üdvös absztrahált formában megfogalmazni. Szívből kívánom Veress professzornak, hajdani kedves szegedi diákomnak, mai kollégámnak és jó barátomnak, hogy teljen még erre is az erejéből és a bámulatos témaszeretetéből! Nekem meg még az időmből(?), hogy e várt folytatást is elolvashassam. Szeged, 1999. márciusában Jakucs László Professor Emeritus a JPTE díszdoktora

Next

/
Thumbnails
Contents