Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

ELŐSZÓ (Jakucs László)

ELŐSZÓ E könyv az Északi-Bakony fedett karsztjelenségeiről készült eddigi legátfogóbb szaktanulmány, amely egyben a genetikai szemléletű magyar karsztmorfológiai iskola figyelemre méltó új tudományos alkotása. Köszönet a Bakonyi Természettudományi Múzeumnak, személy szerint Futó János geológus múzeumigazgató úrnak, hogy méltó módon biztosította az értékes alkotás nyilvánosságra hozatalát! Hogy lehetővé tette e kevéssé ismert karsztvidék geomorfológiai csodáit feltáró óriási kutatói erőfeszítések eredményeinek közkinccsé tételét! Természetesen minden könyv annyit ér, amennyi örömöt készítőjének és olvasójának okozni képes. Veress Márton könyve valószínűleg sokat ér, hiszen egyrészt a hegység jórészt ismeretlen karsztjelenségeiről nyújt mélyreható ismertetést, másrészt azonban az is bizonyossággal kitűnik belőle, hogy írója megszállott alkotó. Megszállott alkotó, aki fáradhatatlan lobogással és megfizethetetlen elkötelezettséggel búvárkodott éveken át a Bakony titkainak mélyén. Csakis az így végzett lobogó kutatás képes az akadályok gátjait legyőzni, majd mélységes örömöt nyújtani a munka áldozataiért. Mert a Földön a legnagyobb öröm a kiharcolt elismerés öröme. Hogy aztán az olvasóban is kialakul-e - Veress Márton könyvét olvasgatva - ez az öröm, azt én nem tudhatom. Ezt mindenki maga fogja eldönteni: korábbi tudásszintje, stílusérzéke és vérmérséklete szerint. Én mindenesetre szívemből örülök, hogy elkészült az írás. Szeretek ugyanis új dolgokról, új összefüggésekben hallani. Még akkor is, ha nem mindenben értek egyet az értelmező lényegkiemeléseivel. Ennek a könyvnek az anyagát néhány évvel ezelőtt Szegeden egy PhD-értekezés megvédési procedúrájában már alaposan megvitattuk. Maradtak a vita végére is lezáratlan kérdések, össze nem egyeztethető álláspontok közöttünk, így ma is kissé eltérő módon ítéljük meg például a keveredési korrózió jelentőségét a barlangi vakkürtők és a mennyezeti gömbüstök keletkezésében, vagy éppen a nemkarsztos külső vízgyűjtőkről származó vízfolyások szilárd hordalékainak szerepnagyságrendjét a karsztok kiüregesedési folyamataiban. Ez azonban nem baj. Jó dolog az, hogy vitatkozunk. Szegeden is ezért fogadtuk el Veress Márton északi-bakonyi munkáját „Summa cum laude" fokozattal doktori minősítésének alapjául. Mert hát az a nagyszerű a tudományban, hogy tapasztalati anyagainak különbözősége állandóan vitákra serkent bennünket. Izzadságtól és kemény csatáktól megy előre a tudás a világról. Az acél is tűzben születik. Legkülönösebb jelentősége talán éppen abban van e könyvnek, hogy nem korlátozódik a címében jelzett regionális karsztosodási sajátosságok számbavételére egy korábban geomorfológiailag kevéssé feltárt területen, hanem jelentősen túllép a tanulmányozott térség megfigyelhető formakincsének ábrázoló bemutatásán. Elméleti általánosításokra, új fogalomalkotásokra is vállalkozik. Az okok és hatásmechanizmusok, a hatótényezők, és a kialakult formakincs kölcsönösségeinek kérdéseit boncolja, azaz törvényszerűségek megállapítására törekszik. Ebben az értelemben Veress Márton munkája nem csupán leíró tájföldrajz, hanem általános karsztmorfológiai értekezésnek is minősíthető. Kitűnően érvényre juttatja e mű korunk geomorfológiájának legkorszerűbb ismérvét, a multilaterális okrendszerek feltárásának igényét. Ezen keresztül a fedett karsztos formakincs széles értelemben vett genetikai komplexitásának modern földtudományi és tájökológiai metodikákkal tanulmányozható szabályosságát érzékelteti.