Veress Márton: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 23. - Az Északi-Bakony fedett karsztja (Zirc, 1999)

KUTATÁSI MÓDSZEREK

A hegység völgyképződésének vizsgálata Völgyképződés az átöröklődés mértéke szerint A fedett karsztos folyamatok hatékony vizsgálata csak a fedett karsztokon kialakult völgyek típusainak elkülönítésével lehetséges. Irodalmi adatok (LÁNG 1958), a terepi megfigyelések, a földtani térképek elemzése, valamint elméleti megfontolások alapján az alábbi völgy típusokat különítettük el. Kifejlődött epigenetikus völgy: a völgy még a lösz keletkezése előtt átöröklődött a karbonátos kőzetekbe. E típusba tartozó völgyeknek az alábbi változatai különíthetők el. A völgy ma már nem aktív (nincs vagy elhanyagolható a fedett karsztos vízgyűjtője), lösszel és más áthalmozott fedőüledékkel részben kitöltődött. A nem aktív, kifejlődött epigenetikus völgyeknek előfordul kitöltetlen (vagy alig kitöltött) változata is. E völgyek között előfordulnak aktív kifejlődött epigenetikus völgyek is. Ezek azok a völgyek, amelyek a határoló nem karsztos térszínekről jelenleg is bőséges vízutánpótlást kapnak (elsősorban e csoportba tartoznak a hegység szurdokos völgyei és völgyszakaszai). Bár a karbonátos térszíneken a völgyek vízfolyásai vizének egy része elszivárog, mélyülésükhöz még elegendő vízzel rendelkeznek. (Talpuk a karsztvízszinthez képest igen változatos távolságokra lehet attól függően, hogy a völgy a hordozó térszín emelkedését bemélyülésével milyen mértékben képes követni.) E völgyek lehetnek regressziós-epigenetikusak vagy antecedens-epigenetikusak. Kifejlődő epigenetikus völgy: a fedőüledékeket az epigenetikus vagy epigenetikusregressziós völgyek helyenként átfűrészelve - egyes szakaszaikon - elérik a karbonátos kőzeteket. A kifejlődő epigenetikus völgyek kialakulhatnak olyan rögfelszíneken, amelyeket a Csatkai Kavics Formáció vagy más, ennél idősebb (pl. kréta) korú fedőüledék borít. E változaton belül előfordulhatnak olyan völgyek is, amelyek egyes részei a Csatkai Kavics Formáció kőzetanyagába, más részeik a karbonátos kőzetbe mélyülnek, de talpukat eredetileg települt vagy áthalmozott lösz béleli ki. A kifejlődő epigenetikus (vagy kifejlődő regressziós-epigenetikus) völgyek kifejlődött epigenetikus völgyek talpán is kialakulhatnak. Ekkor a kifejlődő epigenetikus völgyek az idősebb völgy feltöltött aljzatát többé-kevésbé felemésztik, talpuk helyenként eléri a karbonátos kőzeteket. Kettősen összetett völgyek alakulnak ki Előfordulhat, hogy a kifejlődött (vagy a kifejlődő) epigenetikus völgyek talpán kisméretű bevágódás eredményeként medrek képződnek, amelyeket kifejlődő regressziós-epigenetikus medernek nevezünk. A regressziós-epigenetikus medrek kialakulása következtében a hegység némely völgyei hármasán összetettek is lehetnek. Völgyképződés az átöröklődés relatív kora szerint A karsztok völgyeinek átöröklődése a karbonátos kőzetre az áramló karsztvízöv kialakulásánál lehet idősebb (pregenetikus völgy), azzal közel egyidős (szingenetikus völgy) vagy annál fiatalabb (posztgenetikus völgy). A pregenetikus völgyek, ha környezetükben a fedőüledékek hamar lepusztulnak már azelőtt inaktívak lesznek, mielőtt talpuk a karsztvízöv üregeit elérné. Azok a nem aktív epigenetikus völgyek, amelyek nem érték el az áramló karsztvízöv üregeit pregenetikus völgyek, míg amelyek igen, szin- vagy posztgenetikus völgyek. JAKUCS (1956, 1968, 1971a) szerint a karsztterületek felszíni vízfolyásai a karszt belsejébe mélységi lefejeződéssel jutnak a völgytalpi víznyelőkön keresztül. Mi a lefejeződéseket