Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)
A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - TEKTONIKA
nyain igen meredek dőlés jellemző. A Harka É-i oldalán helyenként 60-70° dőlésű rétegek állnak ki. Egy feltárásban egymástól mindössze 0,5 m-re dőlnek meredeken egymás felé a rétegek. A szinklinális magját ÉK felé egyre fiatalabb képződmények alkotják, tengelye ebbe az irányba dől, tehát egy DNy-on záródó centroklinális szerkezet látható itt. Hasonló centroklinális nyomozható Pécsely és Barnag között, a Litéri-feltolódás D-i oldalán. A szinklinális magjában települő Fődolomitot a Sándorhegyi Formáció veszi körül, amelynek helyenként igen meredek dőlésű rétegei a D-i oldalon mintha nekipréselődtek volna a szinklinális rideg, kemény magjának. A szinklinális ÉK felé elkeskenyedik, tengelye valószínűleg DNy felé dől. A gyűrt-pikkelyes, közel csapásirányú szerkezeteket harántirányú szerkezeti vonalak törik meg. Ezek egy része lokális, kisebb amplitúdójú horizontális elmozdulás, amelyek valószínűleg a csapásirányú szerkezetekhez kapcsolódnak. Érinti azonban területünket több, a Bakonyban kimutatott nagy, harántirányú szerkezeti vonal is (MÉSZÁROS 1983a,b). A Bakonyban viszonylag egyszerű lefutású horizontális elmozdulási zónák folytatásában - a változatos és heterogén kompetenciájú rétegsorból felépülő Balaton-felvidéken - rendkívül bonyolult töréshálózat alakult ki. Ilyen jelentős, régóta ismert szerkezeti vonal a Padragtól a Kab-hegy D-i oldalán át az Eduárd-hegyig húzódó, NyÉNy-KDK-i jobbos horizontális elmozdulás (MÉSZÁROS 1983 a,b), amely hosszan követhető területünkön is. A Tótvázsonytól Ny-ra lévő felhagyott dolomitbányában 2-2,5 m széles breccsazóna és horizontális karcú vetőtükrök mutatják jelenlétét. Innen DK felé, a Koldus-telektől D-re metszi a Litéri-feltolódást, amit legközelebb már csak a területünktől több kilométerrel DK-re lévő balatonfüredi Nagymezőn látunk viszont. E vonal menti, hasonló nagyságú elmozdulásra utal a Zádorvár környéki Fődolomit vonulat, aminek K-i vége területünkön rendkívül erősen összetört, folytatása pedig csapásirányban a balatonfüredi Nagymező Fődolomit tömege. A horizontális mozgások zónájában tömegével találunk kisebb, néhány 10 m-es amplitúdójú eltolódásokat, amelyek helyenként erősen széthúzzák a rétegsort, valamint több nagyobb, ám csak helyi jelentőségű elmozdulást is. Ilyen például a Hosszú-hegy és a Róka-hegy közötti, kb. 600 m-es balos elmozdulás, ami a Pécselyi Tagozat rétegeinek csapásában mutatkozik meg. A Bakony-hegység fedetlen földtani térképe (GYALOG-CSÁSZÁR szerk. 1990) Öcs község D-i határánál jelöl egy közel K-Ny-i csapásirányú szerkezeti vonalat, amelynek a folytatását a barnagi Kálvária dombsorának K-i végében találjuk meg. A kb. 100 m széles, erősen összetört zóna mentén a Litéri-feltolódás, valamint a középső-triász rétegek és a Nosztori Mészkő csapásának jobbos elmozdulása alapján, kb. 400 m-es amplitúdót valószínűsíthetünk. Ugyancsak alapvetően meghatározó jellegű a Balaton-felvidék szerkezetében a Bakonyból nyomon követhető, ÉNy-DK-i csapású szőci vonal, amelyet egyes szerzők horizontális elmozdulásnak (MÉSZÁROS 1983a,b), mások vetőnek minősítettek (GYALOGCSÁSZÁR szerk. 1990). A vizsgált területnek eme legkevésbé feltárt és egyben legbonyolultabb harántirányú szerkezeti vonala Mencshelytől É-ra, az Országúti-dombok középsőtriász vonulatát metszi el Ny felől. Ennek a vonalnak a csapásirányú folytatásában széles, erősen tektonizált zóna nyomozható Mencshelytől K-re, a Molnárok-dombja, Berki-kút, Tizenkét-hold, Kopasz-tető környékén. A rétegek dőlése és a rétegismétlődések alapján a szerkezeti vonal déli oldalán a „dörgicsei lófarok szerkezettel" azonos vergenciájú (DUDKO 1991), valószínűleg ahhoz csatlakozó feltolódások találhatók Kisdörgicsétől É-ra. A szerkezeti vonal É-i oldalán pedig - a dőlések és a rétegismétlődések alapján - a dör-
