Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)
A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus
Barnagi Tagozat A Sándorhegyi Formáció legfelső tagozatát pados, gyakran tűzköves, illetve onkoidos mészkő, valamint biogén töredéket nagy mennyiségben tartalmazó mészmárga, márga alkotja. Ugyancsak a Barnagi Tagozathoz tartozik az a bioklasztos, 1-4 cm-es onkoidokat tartalmazó márga és mészkő rétegcsoport, amely az egykori platformokon jelenik meg és Veszprémtől a Keszthelyi-hegységig ismert. A Balaton-felvidéki karni medencére jellemző rétegsor a Barnag Bat.2. fúrásban tanulmányozható (21. ábra). A márga és mészkő váltakozásából álló Pécselyi Tagozatra kb. 20 m vastag, pados, tűzköves mészkő települ. Felszínre bukkanva környezetéből kiemelkedő gerincet alkot, ezért a tagozatnak ez a legismertebb litofáciese. A platformhoz közelebbi balatonhenyei területen a tagozat vékonyabb, mint a medence belsőbb részén. A Bht.6. fúrásban az alsó szintjére jellemző tűzköves, pados mészkő hiányzik, azt feltehetően a Henyei Dolomit helyettesíti (20. ábra). A tagozat felső részét tekintve a két terület meglehetősen hasonló kifejlődésű, a rétegsort mészkő, mészmárga és márga rétegek sűrű váltakozása alkotja. Az egész összletre jellemzőek az életnyomok, az iszapmozgásos szerkezetek, valamint a lencsékben, illetve vékony rétegekben felhalmozódott biogén törmelék, amelyben elsősorban echinodermata- és mollusca töredékek, valamint brachiopodák dúsulnak, gyakran a 10 mm vastagságot is elérő onkoidos bekérgezéssel. A tagozat vastagsága 35-55 m; tuvali korú. A Barnagi Tagozat üledékei sekély, illetve közepesen mély szublitorális lagúnában, az átlagosnál kissé nagyobb sótartalmú vízben rakódtak le (MONOSTORI 1990). Az anoxikus „pécselyi lagúnánál" nyíltabb környezetet jelez a nagy diverzitású ősmaradvány-együttes. A rétegsor transzgressziós jellegére utal a nagy-onkoidos fácies túlterjedése a Pécselyi Tagozaton a platformok területén, ami alapján szoros korrelációt mutat a Dolomitok Dürrenstein Formációjával (DE ZANCHE et al. 1993). Az onkoidos rétegek fölött települő tűzkőtörmelékes, intraklasztos összlet és a helyenként megjelenő vörös málladék a transzgressziós rétegsor részbeni szubaerikus lepusztulására utal. Felső-triász platform karbonátok csoportja Ebbe a csoportba soroljuk a Dunántúli-középhegység felső-triász platformjait felépítő, nagy vastagságú karbonáttesteket, amelyek közül a s. str. Balaton-felvidék területén csak karni-nori kifejlődések ismertek. A Fődolomitnál idősebb felső-triász dolomitok rétegtani hovatartozása körüli viták és félreértések története lényegében egyidős a Bakony földtani kutatásával. A Balaton-felvidék legutóbbi térképezését és az alapszelvény programot megelőző időszak nagy általánosságban úgy jellemezhető, hogy a területen működő geológus nemzedékek szinte kivétel nélkül felismerték és leírták a ladin-karni platform karbonátokat, az esetek többségében azonban - jobb megoldás híján - a „fődolomithoz" sorolták azokat. Már MOJSISOVICS (1870) is említett „fődolomit" közbetelepüléseket a „tridentinusos mészkő" (= Buchensteini F.) rétegei közötti, illetve afölötti településben. BÖCKH (1872) több helyen is utalt az idős dolomitok felső márgacsoportba tartozására, ennek ellenére szinte mindenütt „fődolomitként" említette azokat. Világosan elkülönítette a felső-triász dolomitok három, egymástól eltérő korú megjelenését:
