Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)

A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus

1. a tridentinusos mészkő és a füredi mészkő szintjében (pl. Királykút); 2. a felső márgacsoport szintjében (Benedek-hegy); 3. a felső márgacsoport fedőjében (pl. Jutasi-völgy). LACZKÓ (1911) egyértelműen konkordáns településűnek írta le a „tridentinusos mészkő" és a „füredi mészkő" fölött megjelenő dolomitot, míg a veszprémi Benedek-hegy „raibli dolomitját" a „veszprémi márga" heteropikus fácieseként különítette el. Ennek ellenére a Kádárta és Sóly környéki ladin-alsó-karni medencefáciesű rétegekre üledékfolytonosan települő dolomitot „kénytelenségből és fenntartással" (id. m. p. 62) „fődolomitnak" minősítette. LÓCZY (1913) felismerte a Füredi Mészkő dolomitosodását, az alsó karni márgák és a dolomitpadok összefogazódását (pp. 128-129). Leírása szerint a „veszprémi karniai dolomit" (p. 174) „a raibli dolomitból való, amellyel itt a fődolomit egybeforrott". A „fődolomitot" a „felső márgacsoport" (Veszprémi Márga) fedőjeként definiálta, míg az idősebb szintekben megjelenő dolomitösszleteket a Déli-Alpok hasonló helyzetű és korú képződményeihez, a „Schlern-plató" és a „picentini hegyek" dolomitjaihoz hasonlította (p. 179). A felsőörsi Malom-völgy környékéről közölt részletes földtani térképén (1913, III. tábla) egyértelműen elkülönítette a „fődolomit" alatt, a „felső márgacsoportba" települő, illetve az azt helyettesítő dolomittesteket a Tódi-mezőn, az Atya-hegy környékén és a Káposztatetőn. A később megjelent 1:75 000-es méretarányú térképén (1920) ennek ellenére egyáltalán nem ábrázolt dolomitot a Tódi-mezőn és az Atya-hegyen, míg a Kopasz-tetőn „fődolomitot" jelölt csakúgy, mint a Veszprémi-fennsík peremén a ladin rétegsor fedőjében. A Bakony térképezése nem hozott áttörést ezeknek a rétegtani problémáknak a megoldásában. A nyomtatott 1:20 000-es méretarányú földtani térképeken helyenként a „fődolomit", másutt a ladin-karni dolomit települ vagy érintkezik tektonikusán a „buchensteini rétegekkel" és a Füredi Mészkővel annak ellenére, hogy a magyarázó szövegben elkülönül a karni „tömeges, pados dolomit" és a „táblás, sávos dolomitmárga, márgás dolomit" a s.str. „fődolomittól" (PEREGI-RAINCSÁK 1983, SZABÓ in BENCE et al. 1987). A Balaton-felvidék térképezésével párhuzamosan folyó rétegtani vizsgálatok, fejlődéstörténeti és ősföldrajzi elemzések eredményeként egyre inkább egyértelművé vált, hogy a ladin és karni medencefácieseken belül megjelenő dolomittestek a középhegység más területein hatalmas méreteket elérő platformokhoz kapcsolódnak. A Balaton-felvidéki medence és a Vértes platformja közötti átmeneti terület a Keleti-Bakony, ahol a platformlejtő előrenyomulásának, illetve visszahúzódásának törvényszerűségei a legjobban tanulmányozhatók. A korábbi tapasztalatok, valamint az újabb felszíni és fúrási szelvények vizsgálata alapján egyértelművé vált, hogy a Balaton-felvidéki dolomitkomplexum két önálló litosztratigráfiai egységbe sorolandó (17. ábra). Az idősebb dolomit a középhegység ÉK-i részén nagy regionális elterjedésű Budaörsi Dolomit platformjának alsó-karni progradációs ékeként, tagozat rangú besorolást nyert (Kádártai T). A jelentős vastagságú és kiterjedésű középsőkarni dolomitösszlet az Edericsi Formáció Sédvölgyi Dolomit Tagozata, amely - a DéliAlpok Cassiani Dolomitjához hasonlóan - a karni medencével egykorú platformként definiálható. Budaörsi Dolomit Formáció Kádártai Dolomit Tagozat A Füredi Mészkőre, illetve annak hiányában közvetlenül a Buchensteini Formációra települő dolomitot eleinte önálló litosztratigráfiai egységként, Kádártai Dolomit Formáció néven különítettük el (CSÁSZÁR et al. 1989). A DETRE et al. (1979) által a