Budai Tamás, Csillag Gábor: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 22. - A Balaton-felvidék középső részének földtana (Zirc, 1998)
A TÓTVÁZSONY ÉS BALATONCSICSÓ KÖZÖTTI TERÜLET - BEVEZETÉS - FÖLDRAJZI ÁTTEKINTÉS - REGIONÁLIS FÖLDTAN, RÉTEGTAN - Permotriász üledékciklus
Buhimvölgyi Breccsa Tagozat A Nosztori Mészkő heteropikus fáciese a platformokhoz közelebbi (proximális) helyzetű, allodapikus törmelékből álló összlet. A breccsa-padok előfordulását a veszprémi Buhimvölgy oldalában már BÖCKH (1872, p. 127) is említette, később LACZKÓ (1911, p. 104) ismertette részletesen. Leírása szerint az alsó durva breccsa szinte észrevétlenül fejlődik ki a feküjét alkotó szürke, pados mészkőből. A rétegsorban fölfelé a márga aránya megnő, a törmelékdarabok mérete ezzel egyidejűleg csökken. Önálló litosztratigráfiai egységként történő elkülönítését a Balaton-felvidéki térképezés tapasztalatai indokolták (CSILLAG 1991, CSILLAG-HAAS 1993). Ezt a jellegzetes litofáciest PEREGI (1979), majd PEREGI-RAINCSÁK (1983) „breccsa, konglomerátum" néven írta le a veszprémi térképezés során észlelt felszíni feltárások és a Veszprém VI. fúrás rétegsora alapján. Míg BÖCKH (1872), LACZKÓ (1911) és BADINSZKY (1973) szerint a karni márgát (a konglomerátummal együtt) hirtelen váltja fel a Buhimvölgytől Ny felé haladva a vele heteropikus dolomit (ti. a Sédvölgyi Dolomit), addig PEREGI (1979) szerint a konglomerátum- és breccsa-rétegek mindenütt megtalálhatók ebben a szintben, a dolomit és a márga pedig egymást időben követő fáciesek. A Balaton-felvidéki térképezés során több helyen, Nemesvámos, Barnag és Vöröstó környékén, valamint a keszthelyi-hegységi Szent Miklós-völgyben talált intraklasztos, breccsás rétegek, illetve konglomerátumok (XIV. tábla 1. kép) a Déli-Alpokban több szerző (pl. BOSELLINI-NERI 1991, WENDT-FÜRSICH 1980) által leírt megabreccsákkal („cipit boulders") korrelálhatok (CSILLAG 1991, CSILLAG et al. 1995). A Ragonyaibérceken a márgás törmelék között helyenként talált 30-50 cm-es, korallos mészkőtömbök szintén ebbe a rétegtani egységbe sorolhatók (XIV tábla 2. kép). Itt néhány feltárásban - a Nosztori Mészkő szintjében - erősen összetört, litoklázisokkal átjárt, mindössze pár méteren követhető fehér zátonymészkő települ, amelyet korábban (CSILLAG 1991) az Edericsi Mészkő foltzátony fácieseként értelmeztünk. A medenceüledékek közötti lokális megjelenés, és a környéken gyakori, vegyes méretű bio- és litoklasztok alapján azonban indokoltabb az összletnek a Buhimvölgyi Breccsa Tagozathoz történő sorolása. A Buhimvölgyi Breccsa vastagsága 20-40 m körül változhat. Települési helyzete alapján a juli alemeletbe tartozik, amit megerősít a kötőanyagában talált Trachyceras austriacum faj (LACZKÓ 1911, pp. 107-108). Csicsói Márga Tagozat A Balaton-felvidék egyik legnagyobb vastagságú triász képződménye a szürke, sötétszürke, a felszínen szürkés- és sárgásbarna színűre feloxidálódó agyagmárga, márgaösszlet. A Mencshelyi Márgához rendkívül hasonló, attól a települési helyzet ismeretének hiányában nem különíthető el megbízhatóan. Altalános felszíni megjelenése a meszesebb szakaszok éles peremű, hosszúkás darabokból álló törmeléke, amit a helyi népnyelv peresztegnek nevez. A tagozatot BÖCKH (1872) a Mencshelyi Márgától nem különítette el, a felső márgacsoport alsó osztályaként említette, Balaton-felvidéki elterjedését részletesen leírta. LACZKÓ (1911) a tagozat veszprémi rétegsorát két szintre osztotta. Alsó részét „felső halobiás márga", felső részét „carditás márga" néven említette monográfiájában. LÓCZY (1913) „nuculás, limás márga" néven írta le a Csicsói Márgát az „austriacumos mészkő" fedőjében, vastagságát kb. 240 m-re becsülte a Balaton-felvidéken. PEREGI (1979) a Csicsói Márgával azonosítható rétegeket a raibli tömeges és réteges dolomit-összlettel (Sédvölgyi Dolomit Tagozat) választotta szét Veszprém környékén. A
