Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Rögzített bakonyi lelőhelye: 2 (15. térkép) la 6b 7. nem: A r a s c h n i a HÜBNER, 1819 Pókhálós lepkék 55. Araschnia levana (LLNNAEUS, 1758) Közönséges pókhálóslepke Euroszibériai elterjedésű, policentrikus, három nemzedékű faj. A tavaszi generáció valamelyest szárazságtűrdbb, míg a nyári és az dszi példányok erdsebben kapcsolódnak a kissé humidabb mikroklímája területhez. Előbbiek a nyílt, árnyékmentes utak felett, a másodikharmadik nemzedékük a zártabb, üde csalános körül, néha 2 métert is meghaladó magasságokban repked. Hazai nappali lepkéink egyetlen olyan faja, amelyik szezonálisan más színű. A tavaszi nemzedék fénytelen, pejszinű szárnyán tört, fekete rajzolat dominál. A nyárinak feketésbarna alapszínén a család fajainak többségére jellemző fehér, vagy csontszínű harántsáv láthatd. A részleges őszi nemzedék — a var. porima, míg a nyári a var. prorsa — bizonyos mértékig átmenetinek tekinthető habitusával, ezen az éghajlaton ritkán és csekély példányszámban fordul elő. Ezzel szemben a nyári és valamelyest a tavaszi is néha igen közönséges. Lassú állománycsökkenés ezt a fajt is sújtja, de ez inkább tavasszal érzékelhető; veszélyeztetettségére utaló jelek még nincsenek. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. Morfológiája olyannyira változékony, hogy eltéréseinek leírása csak szélsőséges esetekben indokolt. Ilyen példányok a Bakonybdl nem ismeretesek. 8. nem: Euphydryas SCUDDER, 1872 Májusi tarkalepkék (javasolt elnevezés) 56. Euphydryas ma túrna (LINNAEUS, 1758) Díszes tarkalepke (17. kép) (syn.: cynthia ESP.) Dél-szibériai, pontokaszpi, többközpontú faj, amelynek areája a legújabb ismereteink szerint az Urálon túli területekre is kiterjed. Az egynemzedékű faj hernyó alakban telel, korai lárvastádiumában kőrisen él, később lágyszárúakat (útifű, ördögszem) fogyaszt. Május közepe táján jelenik meg, de a tavaszodás üteme jelentékenyen befolyásolja első megjelenésének időpontját. 1962-ben, a nyáreleji hideg, esős időszak után még július második felében is repült. Sokszor láthatjuk repkedni az erdei utak felett. Gyakran ül nyirkos talajra szívogatni, s ilyenkor kevésbé éber, aminek következtében sok példánya végzi a szállítójárművek kerekei alatt. Általában a fél méternél magasabb virágzatokon táplálkozik. A Bakony hegy- és dombvidékein többfelé előfordul, de meglehetősen lokális és ritka. Egyre több, korábban ismert lelőhelyéről eltűnt, illetve fogyatkozóban van. Igaz viszont az is, hogy említhetem néhány újabb élőhelyének felfedezését. Néhol — sajnos nem minden évben — nagyobb pédányszámú repülése is tapasztalhatd volt. Tenyészése a Bakonyban hosszú iddn át nem volt bizonyított. Első példányai a hatvanas évek elején kerültek elő, a szervezett kutatási program során. Jelenleg legerőteljesebb állománya a márkói Menyekei-erddben és a Vörös-pataki-völgy útja mentén, annak kdris-cser-tölgy elegyes alsó szakaszán, kissé nedvesebb és hűvösebb mikroklímában olykor gyakori. 1990 május végén közönséges volt. Gyakori volt még mintegy 10 éve a bakonygyepesi Széki-erdő feltáró útjai és a nyiladékok mentén is, de itt az utóbbi években nagyon megritkult. Ugyanígy nem találni már a németbányai Tisztavíz-völgyben sem. Teljesen kipusztult a Kab-hegy délkeleti lábánál lévd Vízverte-árokból is. 1993. június SN