Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

6. nem: Polygonia HÜBNER, 1818 Csipkésszárnyú lepkék (javasolt elnevezés) 53. Polygonia c-album (LINNAEUS, 1758) C-betús lepke (syn.: aquicula MOORE) Az eurázsiai mérsékelt és szubtrópusi zóna teljes szélességében előforduló faj a Bakonyban is általánosan elterjedt, s még viszonylag gyakori. Egy nyári és egy kora őszi nemzedéke repül. Igen hosszan tartó, meleg őszön egy részleges, harmadik generáció is megfigyelhető. Ennek a késői nemzedéknek a szárnyszabása még tagoltabb, fonákja szinte fekete és dúsan márványozott rajzolatú. A második, illetve ez a csökkent egyedszámú generáció telel át, s jelenik meg a következő év márciusában. Szinte mindig magányosan repül a mérsékelten nedves és kissé árnyékos erdei utak mentén. Általában kis teret foglal el, amit kisajátít és véd. Mezei virágokra nem száll, de fás növények virágzatán — pl. kányafa (Viburnum sp.) — olykor táplálkozik. Nyári nemzedéke a szedren és a lágyszárú ernyősvirágzatúakon is megtalálható, dsszel pedig az erjedő hullott gyümölcsön szívogat. A fák sebeiből kicsurgó nedveken is ott találjuk a család több rokon faja között. Az '50-es években még a kultúrterületeken is gyakran találkozhattunk vele, parkokban, fasorok mentén. Mostanra, feltehetően a megnövekedett gépjárműforgalom szennyező hatására, eltűnt a civilizáció közeléből. A Vanessini nemzetségre (szögletes szárnyszabású lepkék) jellemző a nem portalanított utakhoz, valamint az aszfaltozottak padkáihoz vald bizonyos mértékű kötődés. Ez a genetikailag rögzült viselkedésforma egyben ritkulásuk — ez a c-betűs lepkére is vonatkozik — egyik oka. Veszélyeztetettsége még nem áll fenn, minősítésénél azonban figyelembe vettem észrevehető' példányszámcsökkenését és élőhelyeiről való viszszahúzddását. Nem védett. Bakonyi státusza: 5 (4). Több aberrációját írták le, ezek azonban nagyon ritkák. 1994 júliusában a Nagy-Nyergesről (Csehbánya, Középsö-Hajag) a faj egyik legritkább eltérése, az ab. reichstettensis FETTIG hímje került eld (leg.: Dietzel). Elsődlegesen a nőstények között találkozhatunk a var. hutchinsoni ROBSON-nal, amely világosabb alapszínű, gyérebb rajzolatú és kissé nagyobb méretű, mint a normál alakok. A nyári nemzedék imágói között fordul eld, nem ritka. 54. Polygonia 1-album (ESPER, 1780) L-betűs lepke (16. kép) (syn.: V-album, F, vau-album SCHIFF.) Többközpontú eurázsiai faj, amelynek egy periférikus alfaja még a Japán-szigeteken is él. A Bakonyban 1955-ben Herend környékén még tenyészett egy kis izolált populációja, melynek néhány példányát a Farkas-nővérek fogták a már említett Fasori-parkban is. Egy bizonyítópéldánya volt ismeretes a veszprémi Betekints-völgyból (Séd-patak), ahol 1957-ben a parti füzesekben Rohonyi A. veszprémi lepkész fogta. Néhány évvel később a csendes völgyet földmunkagépekkel átalakították, mesterséges csónakázó tavat alakítottak ki és szabályozták a patakpartot. Később az elkészült Vidámpark által vonzott kirándulók tömege, valamint az Állatkert látogatásával együttjáró gépkocsiforgalom nyomában a völgy élővilága elszegényedett. Áttelelő faj, melynek friss egyedei évente egyszer rajzanak június-júliusban. Elsődleges tápnövénye a fűz, s miután ennek állományai jelenleg töredékére csökkentek, az eddig is nagy ritkaságnak számító fajt elméletileg kipusztultnak kell tekintenünk. Előkerülése nem valószínű, még a feltáratlan területeken sem. Védett faj. Bakonyi státusza: 0.