Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
A környezeti ártalmak közül a mezőgazdasági kemizálás nem érinti, így gyakorisága évek óta állandd. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A faj hazai népességét az irodalom az ssp. polymeda SCOPOLIval azonosítja (GOZMÁNY, 1968). Pupillás szemfoltjai mind felül, mind fonákján — egyszerűségük ellenére — a matematikailag lehetséges variáciék szinte mindegyikét felvonultatják. Ennek megfelelően nagyszámú eltérését írták le, melyek jd része felesleges, s összevont aberráció-csoportként szerepeltethetők. Megalapozottan rögzített anomáliái közül a Bakonyban is felbukkannak képviselői, de csak az ab. caeca csoportnév tág skáláján belül. 6. nem: Maniola SCHRANK, 1801 Ökörszemlepkék Az 1915-ben felállított Hyponephele MUSCHAMP, 1915 genus a lycaon és a lupinus fajokat foglalta magába, mintegy tucatnyi közép-ázsiai fajjal együtt. A két faj, bélyegei alapján, generikusan nem különül el oly mértékben a jurtina-tó\ és a nem többi, rokon európai fajától — nurag (GHILIANI, 1852), maroccana (BLACHIER, 1908) —, hogy leválasztásuk indokolt legyen. A Hyponephele genus felállításánál kimutatott eltérések, a nemen belül létezd differenciák határán belül vannak, így használatát feleslegesnek tartom. Ennek megfelelően alkalmazását mellőztem. 33. Maniola jurtina (LINNAEUS, 1758) Nagy ökörszemlepke (syn.: janira L.) Nyugatpalearktikus, többközpontú, euryök faunaelem. A Bakonyban a legelterjedtebb és legközönségesebb ökörszemlepke faj, amely szinte minden élőhelyen előfordul. A faj annyira tág tűréshatárú, hogy csak a kopár, gyérnövényzetű, igen száraz sziklagyepeken hiányzik. Egynemzedékűnek tartott faj, ennek ellenkezőjéről azonban számos alkalommal megbizonyosodhattam. Augusztusban sokszor találkozni frissen kelt egyedeivel, amelyek a június elején megjelent, és azonnal kopulált példányok utddai. A rajzás kétségtelenül hosszantartó — pontosabban elnyúlt — kikelés mellett zajlik. Ezen okból a korai párzás eredménye még a nyár vége eldtt — részleges és fakultatív diapauzálás lehetőségével élve — kikel és csökkent számban ugyan, de repül. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A hazai jurtina-t az irodalom szerint (GOZMÁNY, 1968) az ssp. monoculus GOEZE-hez tartozónak kell tekintenünk. Alfaji elkülönítése — tekintettel a közel egységes és egymást átfedő közép-európai összpopulációra — meglehetősen indokolatlan. Areájának periférikus populációi között extrém eltérések fordulhatnak eld, amelyek közül azonban a Bakonyban eddig egyetlen egyet sem fogtak. 34. Maniola lycaon (KÜHN, 1774) Erdei ökörszemlepke (syn.: eudora ESP.) Nyugatpalearktikus, turkesztáni, xerophil faunaelem. A Bakonyban a ritkább Satyridae-fajok közé tartozik. Lelőhelyeinek legnagyobb része a Déli- és az Északi-Bakony határterületeire esik. Ezeken a helyeken a délies kitettségű, ritkás cseres-tölgyesek gyérebb aljnövényzetű szélein, köves-dolomitos tisztásokon, utak mentén repül. Csak igen kevés helyen található viszonylag nagyobb számban (Márkó: Kőkapu-tető és Szentgál: Mög-szeg-Alinca-völgy). Némi gyakorlattal a jurtina-tó\ repülés közben is megkülönböztethető, bár kevés helyen repülnek együtt, miután a jurtina az ilyen száraz élőhelyeken ritka.
