Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

zán extrém eltérései nagy ritkaságnak számítanak. A Bakonybél az ab. mediolugens és az ab. alberti — ez utóbbi kevéssé indokolt leírás — l-l példánya került eld. 31. Pararge maera (LINNAEUS, 1758) Nagyfoltú szemeslepke (syn.: monotonia SCHILDE, hiera FABR.) Euroszibériai, nyugatpaleartikus, mezofil faj. Élőhelyei az erddközeli ligetes, cserjés-bokros területek, a nyílt mezőket kerüli. A Bakonyban szórványosan fordul elő. Ökológiai igényei folytán az előző fajnál több lelőhelyét ismerjük az Északi-Bakonyban. Fokozottabb nedvességigényét alátámasztja az a tény is, hogy a meleg déli területeken kissé ritkább. Ez a gyengén mutatkozó ökológiai jellegzetesség a második nemzedéknél —július, augusztus — már kevéssé érzékelhető. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. Alfajilag az ssp. pannonica-hoz tartozik (GOZMÁNY, 1968). Leírt eltérése a Bakonyból mindezidáig nem ismert. — Pararge petropolitana (FABRICIUS, 1787) Északi szemeslepke (syn.: hiera HBN, ominata KRUL.) Nyugatpalearktikus, mezofil faj, amelynek néhány — téves cédulázásnak minősített — adatát a legújabb irodalom már mellőzi, s nem tekinti a hazai fauna tagjának. A Tornai-karsztról származik egy adat, amit hitelesnek tartanak, de tenyészése ezzel együtt nem bizonyított (BÁLINT, 1991a). Nem lehet elfogadható magyarázatot találni arra, hogy ez a montán — Észak-Európában már domb- és síkvidéki — faj miért nem fordul eld Magyarországon. Elkülönítése a rokon P. maera-tó\ igen nehéz, röptében szinte lehetetlen. Bakonyi előfordulása izolált tenyészhelyeken nem zárható ki, előkerülése várható. Nem védett. — Pararge achine (SCOPOLI, 1763) Sápadt szemeslepke (syn.: dejanira L.) A Palearktikumban elterjedt faj Magyarországon a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, kevés adata ismert. Ritkasága nagyban összefügg az élőhely típussal is, mezofil, hipersilvicol faj. Az üde lomberdők mélyén kis területekre szorulva él, ahol megtalálásának esélye nagyon csekély. A gyújtok nem egyszer csak véletlenül bukkantak élőhelyére. Tőlünk nyugatra, Vas megye néhány pontjáról már előkerült (pl. Nárai-erdd), s délmagyarországi előfordulásairól is tudósítanak faunisztikai munkák. Évente egy nemzedéke repül. Bakonyi felbukkanása üde gyertyánosokban és magas aljnövényzetü cseres-tölgyesekben valószínű. Nem védett faj. 5. nem: Aphantopus WALLENGREN, 1853 Bozót szemeslepkék 32. Aphantopus hyperanthus (LLNNAEUS, 1758) Közönséges ökörszemlepke Palearktikus elterjedésű, szibériai faunaelem, nedvességigénye az átlagosnál nagyobb. Kedveli a hűvösebb északi területeket, az erdők közelségét, sőt olykor a sűrű aljnövényzet között repked. Nem meglepd tehát, hogy nagyobb egyedszámban elsősorban az Északi-Bakony területén él, a déli résztájakról jóval kevesebb adatunk van. Évente egy nemzedéke repül július elejétől augusztus közepéig, bár megkopott nőstényeivel még szeptember elején is találkozhat a gyűjtő.