Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

4. nem: Pararge HÜBNER, 1818 Suhogó lepkék (javasolt elnevezés) A nemet több nomenklatúrái rendszer felbontotta, meghagyva az egería-t a Pararge nemben, a Lasiommata nemet a megera, a maera és a petropolitana számára, melyet néhány évtizede átmeneti iddre a Dira génusznév is helyettesített. Újabban a viszonylag távolabb álló achine-t is — amely a legtöbb irodalmi utalás szerint a Lopinga nembe tartozik — az eldzd három faj mellé helyezik. Az új nemeket olyan jelentéktelen anatdmaiai jegyek különbségére hivatkozva vezették be, amelyek csak növelték a rendszer bonyolultságát. A Pararge-nembe eredetileg sorolt 4 hazai fajunk esetében — miután a petropolitana tenyészése hazánkban kétséges — az egységesen közös alaki sajátságok feleslegessé teszik a szétválasztást. 29. Pararge egeria (LINNAEUS, 1758) Erdei szemeslepke (syn. egeria OCHS.) Nyugatpalearktikus, többközpontú, hipersilvicol faj, s egyben a legkorábban megjelend szemeslepkénk. A Bakony egész területén elterjedt, de fokozottan árnyékkedveld (umbrofil). Ezen oknál fogva a Bakony északi területein, a hűvösebb klímájú gyertyánelegyes bükkösökben, a gyér aljnövényzetű, árnyékmozaikos szálerdőkben gyakoribb, mint délen, s ezeken a helyeken május elsd hetében igen magas példányszámban repülhet. Április elején már megjelenik, majd július közepe táján újabb, lényegesen kisebb példányszámú rajzását láthatjuk. A Bakony klímaviszonyai miatt dszi generációját meglehetősen ritkán képes kinevelni, s akkor is csak részlegesen. Az Északi-Bakony több pontján lépett fel eddig tömegesen, de csak meghatározott években (1967, 1969, 1971, 1975). Azóta ilyen méretű gradácidit nem tapasztaltam. Ezekben az években május elsd napjaiban hatalmas tömege kavargott a bükkös szálerdők napfényfoltjai felett. Az ilyen öreg, de ritka bükkállományok legnagyobb része már eltűnt, s vele az erdei szemeslepke emlékezetesen nagyszámú, látványos rajzásai is! Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. Az egész Kárpát-medencében az ssp. egerides STGR. alfaj repül. Változékony faj, de leírt aberrációinak száma viszonylag kevés, azok kivételes ritkaságok is, mert rajzolateltéréseinek legtöbbje az állandó habitusképbe belefér. Aberrációja a Bakonyból sem ismert. 30. Pararge megera (LINNAUES, 1767) Vörös szemeslepke Nyugatpalearktikus, többközpontú, szubeuryök faj, a Bakonyban is mindenütt előfordul két nemzedékben, de sehol nem repül nagy tömegben. Tavaszi nemzedéke május közepétől rajzik, repülése június közepén hirtelen hanyatlani kezd. Második nemzedéke augusztus elejétől szeptember végéig láthatd. A nőstények repülése csak pár napos késésben van a hímekéhez képest. Kultúrakövető faj, az emberi közelség nem zavarja. Kertekben, udvarokban — ahol csupasz kőfalat, sziklakertet talál — napokig láthatd, amint szaggatott mozgással, félig nyitott szárnyakkal helyezkedik, s figyeli környezete mozgásárnyékait. Kedveli a partszakadásos, omladékony útbevágásokat, viszont virágokra ritkán telepszik. Mezoxerofil igényű, így a szárazabb és melegebb déli területeken gyakoribb. Egyedszáma egyes években felszökik, de az általános elszegényedés a megera-n is lemérhető. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. Linné eredeti leírásának locus tipicusa körül nem minden tisztázott. Egyesek szerint a Jütland-félsziget, mások szerint Ausztria a nevezéktani törzsalak élőhelye. A kérdés jelentőségét nagyban csökkenti, hogy a faj Közép- és Észak-Európa viszonylatában morfológiailag nagyon egységesnek tűnik. Ezektől a bakonyi megera sem tér el. Közepesen változékony, iga-