Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

nyi arethusa nagyobb sorozatait. Szubspecifikus elkülönítésre alkalmas morfológiai bélyegeket nem találtam, ami a populációk keveredési lehetőségeit ismerve nem meglepő. A fentiek alapján a bakonyi arethusa-t a Schiffermüller által leírt törzsalakkal azonosnak tekintem. Irodalmilag rögzített eltérései a Bakonybél nem ismertek. A homokos talajtakarón már tartósan — de nem jelentős mértékben — eltérő ökomorf habitust mutat fel, amely azonban bakonyi viszonylatban csak a Fenyőfő környéki arethusa-kon mutatható ki. Morfológiájában a rozsdaszínű öv és a benne levő szemfoltrendszer rajzolatelemei széles skálán változnak. Rögzített bakonyi lelőhelye: 37 (9.térkép) 1 a, b 11 b 28 43 85 3 a, b 12 32 47 90 4 a, b, c 13a 33 52 91 5 a, b, c, d 14 35 57 b,c 92 6 a, b 18b 37 58 95 8 24 a,b 38 80 96 10a 25 a, c, g 42 a, b 82 97 a,b 3.nem: Satyrus LATREILLE, 1810 Sötét szemeslepkék 28. Satyrus dryas (SCOPOLI, 1763) Fekete szemeslepke (syn.: phaedra L.) Déli kontinentális eredetű, mezofd faunaelem, amely az Ibériai-félszigettől Japánig előfordul. Július végén már repül, nőstényei azonban csak augusztus 10. táján jelennek meg, s a hímeknél sokkal kevésbé aktívak. Szeptember elején rajzása hirtelen lecsökken, a még repüld nőstények — a magas fú között bukdácsold röptük miatt — teljesen összeszabdalt szárnyakkal töltik utolsd óráikat. A faj, kissé eltérően a nagy szemeslepkéktől jobban kötődik a humidabb ligetek, nyiladékok félárnyékos környezetéhez, ahol ügyetlennek tűnd, fáradt röptével mindenütt találkozhatunk. Gyenge szárnyizomzata mellett nagy szárnyakat hordoz, nem mozgékony, felzavarása után újra a fű közé száll. Hasonlóan több más nappali fajhoz egyedszámának csökkenése lassú, de határozott. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. Karintiábdl (Ausztria) írta le Scopoli, így a hazai dryas az ott tenyészd törzsalakkal egyezik. A változékonyság elsősorban nőstényére jellemző, de eddigi egyetlen Bakonybdl előkerült aberrációja hím példányoknál lép fel. Ezeken egy rendellenes harmadik szemfoltot figyelhetünk meg az elsd szárnyon (ab. punctata). Rögzített bakonyi lelőhelye: 41 (8.térkép) 1 a, b, c 10b 24 a,b 43 80 92 2b 11 a, b 25 a, b, c, d, f 54 82 95 3 a,b 12 28 57 b,c 85 96 4 a, b, c 13 a 32 58 86 97 a, b 5 a, b, c, d 14 38 74 a, b 89 98 6 a, b, c 21 39 77 90 99 7 22 a, b, c 42 a, b 79 91