Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Változékonyságából eredően sok egyedi eltérését írták le, s ezek között kettd a Bakonyban is előfordul. A var. leucomelas fonákja alul egyszínű fehér vagy vajsárga, és egyértelműen genetikai hátterű nőstény varietas. A másik a rendkívül ritka ab. galene — melynek fonákján a szemfoltok erdsen redukáltak, vagy hiányoznak — csupán egyetlen példányban, a Kab-hegyrdl ismert (leg.:Dietzel, 1992). 2. nem: Hipparchia FABRICIUS, 1807 Nagy szemeslepkék 2/1. alnem: Hipparchia FABRICIUS, 1807 A szemeslepkék családjának rendszertanilag talán legtöbbet vitatott genus-subgenus alárendeltségi viszonya. Az elmúlt mintegy 30 év során szinte alig látott napvilágot két azonos, generikusan egyöntetű álláspontot tükrözd munka. A nemek generoszisztematikai vizsgálatánál arra a megállapításra jutottam, hogy csupán a prioritáselmélet nem döntheti el a nemen belüli rendszertani felosztást. A Hipparchia FABRICIUS, 1807 genus-szal nem lehet probléma, annak helye — az idesorolható fajok morfológiai sajátosságainak közös vonásait tekintve — egyértelmű. Ezen túlmenőén, a szélsőséges állásfoglalásairól és radikális taxonómiai reformjairól ismert KUDRNA (1986) generikus bontása —- melyet többen átvettek kritikai elemzés nélkül — indokolttá teszi a revíziót. A hazai vonatkozásban érintett alnemek közül teljesen feleslegesnek tartom a Parahipparchia KUDRNA, 1977, a Neohipparchia DE LESSE, 1951, a Minois HÜBNER, (1819) és az Arethusana DE LESSE, 1951 alkalmazását. Ezek felállítása és elfogadása bizonyítottan csak azt eredményezte, hogy a szükségességüket váltakozé mértékben elutasíté vagy elfogadó szerzők, az egymást követő munkákban más és más szisztéma szerint, oda-vissza átcsoportosítva keverték a generikus névhasználatot. A dryas leválasztása a Minois HÜBNER, (1819) nembe a Satyrus actaea (ESPER, 1780) és a Satyrus ferula (FABRICIUS, 1798) fajok mellől minden ésszerű indokot nélkülöz. Hübner Eumenis-alneme — ezt egy időben már helyesen alkalmazták, pl. HRUBY (1964) —, amelyet 1819-ben állított fel a semele (LLNNAEUS, 1758), az arethusa (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775), a statilinus (HUFNAGEL, 1766) és más, hazánkból hiányzó fajok számára, változatlanul érvényben van, a Kódex által ajánlott ésszerűségi szempontokra hivatkozva további bontását szükségtelennek tartom. A Chazara MOORE, 1893 és a Brintesia FRUHSTORFER, 1911 alnemek helye és léte nem vitathaté. Az egyes fajok tárgyalásánál alkalmazott nomenklatúrát — amely minden vonatkozásban az egyszerűséget és az arra való feltétlen törekvést igazolja — a szabályok megtartása mellett, a teljes hazai fajjegyzékben BERGMANN (1953) szisztematikája szerint közlöm. 22. Hipparchia (Hipparchia) fagi (SCOPOLI, 1763) Szürkeöves szemeslepke (syn.: hermione L., silene GEOFFR., sigurdrifa FRHST.) Szubmediterrán xerosilvicol faj, a ritkás cseres-tölgyes karsztbokorerddk jellegzetes színezdeleme. A Bakony nyíltabb, száraz klímájú erdeiben szórványosan található. Kevés adattal rendelkezünk, s ezek döntő hányada is a Déli-Bakonybél származik. Egyetlen nemzedéke július elején jelenik meg, rajzása a hónap második felében tetőzik. Nőstényei 8-10 nappal később jelennek meg, de ezek sokáig — még szeptember végén is — repülnek. A '60-as évek végén indult meg gyérülése, több — korábban állandó — tenyészhelyéről eltűnt. Újabb lelőhelyeit találtuk a Márkótól Hajmáskérig terjedd katonai gyakorlóterek néhány pontján. He-