Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Ivenként nem ritka. Egyedszáma csak a Keszthelyi-hegységben állandd, ahol néhány helyen közönséges (NÉMETH L.,1991 ex verb.). A faj viselkedésével kapcsolatban érdekes tapasztalat, hogy sokszor mintegy tucatnyi példány egy bizonyos kiválasztott tölgyfa koronájának belsejében, a törzs 3-4 m-es magasságában összeverődik, miközben a környezd fákon egyetlen példányát sem találni. Többször szétzavartam ilyen csoportosulást, ahol nősténynek legtöbbször nyoma sem volt, és a fa sem bocsátott ki csurgó nedveket. Ha ritkán mégis jelen volt a nőstény, annak közelítése, vagy a nászrepülés, sohasem volt észlelhető. A szemeslepkék között az egyetlen, amely — ha forrd és száraz az időjárás — nem idegenkedik az emberi közelségtől és az emberlakta építményektől. Árnyékot, hűvösséget keresve berepül nyitott teraszokra, nyugodtan repked lakások folyosóin, s a más fajoknál gyorsan jelentkezd „klausztrofóbiának" nyoma sincs. A fajt tehát nem az emberi test kipárolgása vonzza, mint rokon fajait (circe, semele). Nem védett. Bakonyi státusza: 4. Igen kevés leírt eltérése közül a Bakonyban eddig egyet sem gyűjtöttek. A hazai népesség nem tér el a karintiai (Ausztria) törzsalaktól. Rögzített bakonyi lelőhelye: 37 (7.térkép) 1 b 12 37 56 79 98 2b 13 a 38 57 c 82 99 3b 14 39 58 89 4 a, b, c 20 40 59 92 8 22 a,b 42 a 60 95 10 a, b 33 43 69 a 96 11 a, b 35 52 74 a, b 97 a,b — Hipparchia (Hipparchia) hermione (LINNAEUS, 1764) Hegyi szemeslepke (syn.: jurtina HUFN., alcyone SCHIFF., aelia HFFMGG.) Ennek a nyugatpalearktikus fajnak az említését azért tartom szükségesnek, mert előkerülése a Bakony területén az úgynevezett zárójeles fajok közül talán a legvalószínűbb. Elsősorban a Keszthelyi-hegységben várható, hogy tenyészése előbb-utóbb kimutatható lesz. GOZMÁNY (1968) hasonló szellemben foglalt állást. Karintiában már meglehetősen ritka. Az előző fajtól csak kevéssé különbözik, így reptében összetéveszthető azzal, mérete azonban kisebb. 2/2. alnem: B r i n t e s i a FRUHSTORFER, 1911 23. Hipparchia (Brintesia) circe (FABRICIUS, 1775) Fehéröves szemeslepke (syn.: proserpina SCHIFF.) Déli kontinentális, többközpontú mezoxerofil faj, amellyel a Bakonyban is mindenütt találkozhatunk. Legnagyobb példányszámú populációi a Déli-Bakonyban tenyésznek (Kabhegy, Vászoly környéke, Szentgáli-hegyek, Agártető stb.). Rajzása június közepe után kezdődik, s egyedszáma július elején tetőzik. A nőstények száma is ekkor kezd gyarapodni, de ezek sokkal passzívabbak, mint rokon fajának (H.fagi) nőstényei, így ritkán gyűjthetők. Teljesen legyengült példányai még szeptemberben is repülnek. Kedvelt tartdzkodási helyei a déli fekvésű erddszélek, a köves, nem portalanított utak, útpadkák és a ritka növényzetű, szabad talajfelületű, sztyeppfüves rétek. Azok közé a fajok közé tartozik, amelyek már a késd délelőtti órákban kezdenek elhúzódni a közvetlen napfény elől, s egyre többet tartózkodnak félárnyékban, az erddszéli fák törzsén.