Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

4. nem: Anthocaris BOISDUVAL, 1833 Auróralepkék 11. Anthocaris cardamines (LINNAEUS, 1758) Hajnalpírlepke Holopalearktikus elterjedésűfaj, amely a Bakony egész területén előfordul. Egyetlen nemzedéke fejlődik ki évente, amelynek elsd hírnökei április közepén mutatkoznak a többi korai fehérlepkével együtt. Az eltérd morfológiája nőstények körülbelül egy héttel később kelnek, s rajzásuk is — amely június második harmadáig is eltarthat — hosszabb, mint a hímeké. Erddszéleken, nyiladékokon, vágásterületeken repül, a nyílt mezőkön már nem találkozhatunk vele, ragaszkodik az erdők, ligetek közelségéhez. Az utóbbi évtizedekben — a többi nappali lepkéhez hasonldan — egyedszámuk csökkenőben van. A Vörös Könyv fajai között nem szerepel. Bakonyi státusza: 5 (4). Közepesen változékony megjelenésű, különösen méreteiben mutat nagy eltéréseket. A kevésszámú ismert rajzolatbeli eltérések közül a Bakonyból csak az ab. immaculata-í és az ab. hesperidis-t találtuk. 5. nem: Gonepteryx LEACH, 1815 Citromlepkék 12. Gonepteryx rhamni (LINNAEUS, 1758) Közönséges citromlepke A palearktikus régió teljes területén előforduló euryök faj. Tavasszal — az áttelelt egyedek — nagy távolságok megtételére képesek, így csak ott alakultak ki földrajzi alfajai, ahol a népességek kereszteződése már kizárt. A Bakonyban március derekán már előfordulhatnak áttelelt példányai, a Balaton-felvidéken olykor korábban is. Párzásuk áprilisban történik, a párosodás idején a hím rendkívül agresszív. Alkalmam volt megfigyelni, amikor egy hím példány lesben állt a Pieris napi (repcelepke) éppen hogy felrepedt bábhüvelyénél és zaklatta a kikelő nőstényt. Ugyanebben az időszakban rendszeresen üldözi a P. edusa (rezedalepke) nőstényeit is. Frissen kelt nemzedékének rajzása június utolsó napjaiban indul, ekkor még áttelelt példányaival is találkozhatunk. Szeptember közepén választja ki telelőhelyét. Bakonyi népessége a '70-es évek közepétől szembetűnően csökken. Ruderáliákon való rendszeres tartózkodása miatt közvetlenül szenved a motorizácids ártalmaktól, mivel populációi nem lokálisak, csak az általános értelemben vett környezetóvó intézkedések fogják majd hosszabb távon megkímélni a további ritkulástél. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 4. Törzsalakját a Svédországban repülő példányok képviselik, melytől csak az észak-afrikai népesség tér el alfajilag. Leírt aberrációi rendkívül ritkák, a Bakonybdl ilyen példányokról nincs tudomásom. 6. nem: Colias FABRICIUS,1807 Kéneslepkék 13. Colias hyale (LINNAEUS, 1758) Közönséges kéneslepke Palearktikus elterjedésű, nagyfokú ökológiai toleranciájáról ismert faj, mindenütt gyakori. A Bakonyban is a legközönségesebb kéneslepke faj. Tavaszi nemzedéke kedvezd időben már április utolsó napjaiban látható. A faj egyedei viszonylag hosszú életűek, így nyári és dszi nemzedékei kissé összemosódhatnak, míg a tavaszi elhatárolhatóbb rajzásidejű. A szeptemberben repüld hyale-i még október végén is láthatjuk. Természetvédelmi intézkedéseket nem igényel. Bakonyi státusza: 5. A faj szárnyrajzolata erdsen variál. Ezt a variabilitást még fokozza, hogy e faj az 1990 nyarától bevándorló Colias erate-ve\ (csángó kéneslepke) hibridizálddott. A csángó kéneslepke hímjei a kevés számú és passzívabb fajazonos nőstények helyett a közönséges kéneslepke