Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali-lepke kutatásának múltja és jelene
mégis megemlítem, mert a Carabidae-család (futóbogarak) kutatása mellett alkalmilag lepkék gyűjtésével is foglalkozik RETEZÁR IMRE budapesti rovarász. Ugyanezzel a jelzővel kell aposztrofálnom SZÉKELY KÁLMÁN-t, JENSER GÁBOR-t és GASKÓ KÁLMÁN-t is, akiknek személye, szakértelme és elkötelezettsége a magasabb szintű tudományos munka iránt olyan légkört teremt a nem csekély számú közösségen belül, ami ma már csak „reliktumjellegű" a rovarásztársadalom köreiben. Az összejövetelek egyik pozitívuma — a századelő klasszikus tradicidinak újjáélesztése mellett — a természetvédelmi és a konkrét élőhely védelmi kérdések rendszeres felvetése. A régmúlt korok hangulatát csak az zavarja, hogy a lelőhely-kuriózumokra való rákérdezést többnyire szabadkozó mosollyal kísért elutasítás fogadja. Az igazán keserű szájízt a tehetetlenség érzete okozza, mert a csoport a teljes Bakonyt felölelő terepmunkája során halmozottan érzékeli azt a felelőtlen pusztítást, aminek megakadályozására tett próbálkozásaik még közvetlen környezetükben is eredménytelen szélmalomharcot jelentenek. A Bakony legerősebb populációját adó vászolyi Öreg-hegy Zerynthia polyxena (a védett farkasalmalepke) állományát az élőhely megakadályozhatatlan felégetése szinte teljesen kipusztította. Ugyanehhez a közösséghez sorolom 3 budapesti lepkész személyét, akik összehangolt kutatásaikkal a Pécselyi-medence lepkészeti feltárásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. Korelnökük KALLÓ IMRE, közvetlen csoporttársai SIMONYI SÁNDOR és SZÉCSÉNYI LAJOS, akik együttesen, több dolgozatban számoltak be az említett térség lepkefaunájának kutatási eredményeiről (KÁLLÓ-SIMONYI-SZÉCSÉNYI, 1988). Szomorú valóságként ők közölhették, hogy az Öreg-hegyről kipusztult a Iolana iolas (magyar boglárka). A nappali lepke faunára vonatkozó közléseik között kiemelkedő jelentőségű az Agrodiaetus amandus (bükköny boglárka) és a Colias chrysotheme (dolomit-kéneslepke) felfedezése. Utóbbi a Balaton-felvidéken igen ritka, a környék ökológiai viszonyai nem igazán alkalmasak számára, az amandus-l pedig az utóbbi néhány évben példátlanul megritkította a környék kiskerttulajdonosainak oktalan bozótirtása és a bükkönytelepek tönkretétele. A csoportnak az éjjeli lepkefauna feltárása terén is kiemelkedő felfedezései ismeretesek. A fiatalabb generáció egyik ígéretes képviselője SZABÓKY CSABA. Elkötelezettsége jelenleg a Microlepidoptera-knál (molylepkék) marasztotta, de több körzet (Salföldi csarabos, Szigligeti arborétum, Koloska-völgy stb.) faunájáról részletes, a nappali fajokat is tárgyaló dolgozata jelent meg (SZABÓKY, 1978, 1989). Kutatásaiban újabban az éjjeli lepkefaunára specializálódott, de jelentős eredményeket tudhat magáénak a Rhopalocera-k körében is FAZEKAS IMRE komlói tanár, akinek számos faunisztikai és taxonómiai tárgyú dolgozatát találhatjuk A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményeiben. Korábbi kutatásait elsősorban a Keleti-Bakony szűkebb területeire összpontosította, legújabban pedig a Tihanyi-félszigeten folytatja munkáját. Dudar és Bakonynána környékének alapos kutatottsága ÁBRAHÁM LEVENTE munkásságát dicséri, aki UHERKOVICH ÁKOS-sal (1986) együtt az említett környék eredményeit adta közre A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményeiben. A láthatóan teljességre törekvő munka nyomán a térség nappali lepke faunájának ismeretei szinte semmi pótolnivalót nem hagytak a jövő kutatóinak. HERCZIG BÉLA is a Keleti-Bakonyból, Feketevíz-puszta tájáról szolgáltatott adatokat, amely közlemény azonban nem tartalmazza a nappali lepkék alrendjére vonatkozó adatokat és megfigyeléseket. Herczig korábban BÜRGÉS GYÖRGY-gyel közösen a Keszthelyi-hegység lepkefaunáját kutatta. A nappali gyűjtések eredményeinek publikációjával erről a vidékről még adósak. GYULAI PÉTER — még mint egyetemi hallgató — 1971 és 1972 folyamán végzett
