Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A Bakony nappali-lepke kutatásának múltja és jelene
tájékozódó jellegű gyűjtéseket a Bakonyban, adatai azonban nem kerültek közlésre. Később más irányú elfoglaltságai miatt nem tudta folytatni tervezett tevékenységét. A Bakony nagylepkefaunájának társulásait vizsgálta VARGA ZOLTÁN 1970 és 1972 között, adatait azonban mindeddig nem tette közzé, RONKAY LÁSZLÓ és PEREGOVITS LÁSZLÓ a '70-es évek végén a Tapolcai-medence és a Bakonyalja lepkészeti kutatásával foglalkoztak, munkájuk eredménye azonban nem került közlésre. A Balaton-felvidék lepkefaunáját kutatja TÓTH JÓZSEF budapesti lepkész, akinek adatai a jelen dolgozatban is nagy számban szerepelnek. Publikációit okkal — de eddig hiába — várják a program résztvevői. Érdeme viszont, hogy PODLUSSÁNY LAJOSsal közösen összeállította a Bakonyban gyűjtött és a BTM anyagában fellelhető nagylepkék teljes példányszámának faj- és adatkataldgusát. Az, hogy a zirci múzeum lepkegyűjteménye rendszertanilag felállított, szintén Podlussány Lajos munkájának eredménye. A gyűjtött anyagot rendszeresen átadó kutatók örömére végzi fáradságos munkáját, így a gyűjtemény szinte naprakészen áttekinthető, s a múzeumban végzett kutatást megkönnyíti. Ajkán BARTALOS PÉTER vezetésével állt össze egy kis csoport. Bartalos dinamizmusa a '80-as évek elején élénk társasági életet teremtett az ajkai lepkészek körében, s hasznos összejövetelek során abban nem egyszer a „veszprémkörnyéki csoport" — Kartal barátom és magam — is részt vett. Ajka tág környékének lepkészeti kutatásában Bartalos mellett még KOCSY GÁBOR és TOLOCH IMRE működtek közre. Ismereteim szerint az utóbbi években ez a kis közösség szétesett. Adataikat Bartalos szíves hozzájárulásával jelen munkában használtam fel. Közel egy évtized óta a Tapolcai-medence lepkészeti kutatása is új alapokra helyeződött. A korábban alkalomszerűen folytatott gyűjtéseket felváltotta a szisztematikus munka, melyben komoly szerepet játszik egy helyben élő szorgalmas kis csoport. NÉMETH LAJOS személyében a közelmúlt és a jelen legambiciózusabb lepkészét ismerhettük meg, aki a körülményekhez képest jól szervezi a terület lepkészeti eredményeinek közzétételét. 1984-től folytatott gyűjtőmunkájának gyümölcseit jól ötvözte egy regionális faunaműben két, a térségben számos adattal rendelkezd lepkész, VERS TAMÁS és CZIBOR OTTÓ munkásságának felhasználásával. Másik érdeme, hogy közleménye (NÉMETH, 1991) nem nélkülözi a természetvédelmi kérdések egyre sürgetőbb felvetését. Jászberényből látogatott a Bakony területére BUSCHMANN FERENC, hogy új adattal gyarapítsa faunánkat. A Balaton déli partján töltött rövid vakációja közben a Tihanyi-félszigeten is megfordult. Mondanom sem kell, ezt követően olyan eredményt publikálhatott (BUSCHMANN, 1985), amely a Bakonyra nézve nagy jelentőséggel bír. A félszigeten megtalálta az Agrodiaetus admetus (barna boglárka) egy példányát. Eredménye újabb igazolása annak, hogy a rendkívül lokális fajok esetében, egy csaknem teljesen feltárt élőhely is szolgáltathat — olykor nem várt — kiemelkedő faunisztikai eredményeket. Az utóbbi években rendszeresen gyűjt a Bakonyban WALTER BALTRUWEIT hamburgi kutatd, aki elsősorban a Balaton-felvidék Noctuidae faunáját vizsgálja. Nappali gyűjtései általában kis példányszámúak. Gyűjtéstechnikailag rendkívül magasan kvalifikált és a messziről idevetddöttek szerencséje sem hagyta el: a csopaki Nosztori-völgy bői kimutatta a kék lonclepkét, s több Bakonyra nézve új bagolylepkét a tó északkeleti partvidékének nádasaiból. Határozott ígéretét bírom arra nézve, hogy adatait rövid közlemény formájában A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményeiben ismertetni fogja. 1994 augusztus elején 9 napot töltött a Balaton-felvidéken két angol lepkész, CHRISTOPHER LUCKENS és TIMOTHY BERNHARDT. Szezonvégi tevékenységük csak a Melitaea aurelia
