Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A Bakony nappali lepkéinek veszélyeztetettségi helyzete

zetes megritkulását eredményezheti. Volt már rá példa a történelmi Magyarországon! Azok a gyűjtő-kutató tevékenységüket felelősségérzettel folytató lepidopterológusok, akik tisztában vannak a veszélyeztetettség mértékével — és ők vannak döntő többségben — kíméletesen és megfontoltan, bizonyos íratlan törvényeket szigorúan betartó gyűjtőtevékenységükkel nem okozhatják fajok kihalását. Tudomásom szerint egyetlen bakonyi erdőgazdaságnál sem folyik semmilyen természetvagy környezetvédelmi felvilágosító tevékenység. A fakitermelésben és az erdőápolásban dolgozók találkoznak munkájuk során a leggyakrabban védelemre szoruló gerinces és gerinctelen faunánkkal. Sok kétéltűt, hüllőt és rovart pusztítanak el még ma is pusztán előítéletből, hiányos vagy téves ismeretek miatt. A megfelelő felvilágosító munka hiánya miatt még mindig igen sok állat esik áldozatul az iskolai kirándulások alkalmával, de legalább ennyire nem kímélik az erdők, mezők növényzetét sem. Ezeknek a hiányosságoknak a megszüntetése révén sokkal kevesebb károsodás érné flóránkat, faunánkat egyaránt. Már csak röviden említem a túladagolt műtrágyázást, a talaj által fel nem dolgozott hatóanyagok toxikus hatását. Szót érdemel a nitrogénfeldúsulás, amely elsősorban ott tapasztalható, ahol a műtrágyát hónapokig a puszta talajon tárolják, és tömény bemosódása nagy területeket érint hosszú időn át. Többnyire a sziklagyepes területek faunáját károsítja a MÉM helikoptereinek kiemelkedő tereppontokra történő ideiglenes telepítése. A kiömlött és a helyszínen öblítés során a talajra került kemikáliák akár egy évtizednél hosszabb iddre tönkreteszik a vegetációt. Nem elhanyagolható a falusi szemétlerakók folyamatos területhódítása sem. Nagy mennyiségű festékmaradék, lejárt szavatosságú növényvédőszer és egyéb kémiai hulladék kerül ilyen helyekre. Gyakran az erddk, nyiladékok szolgálnak arra, hogy a háztartás és az építkezések kényes hulladékától itt és ilyen módon szabaduljon meg a lakosság felelőtlen része. Ezek jelentős hányada tartós szennyezőanyag, hiszen lebomlásuk sohasem következik be. Ilyenek például a polimerizációs műanyagtermékek, gumifélék, színesfémhulladékok, de vegyszeres ballonokból szerves olddszerek és közvetve nehézfémsók is a talajba kerülnek. A környezeti ártalmakra érzékeny nappali lepkék megritkulásának okai széleskörűek, itt csupán a jelentősebbeket, és az országos viszonylatban tapasztalható káros hatásokat soroltam fel. A kártételek lehetőségeinek és fennállásának sora nem is lehet teljes, ugyanis más rovarcsoportok tárgyalásánál a veszélyfaktorok skálája is bővülni fog. Ha a Bakonyt kutató zoológusok jelen munkához hasonló rendszerben közlik a többi rovarcsoport, a hüllők és az emlősök, valamint a vizek élővilágának veszélyeztetettségét, teljes képet fogunk kapni a hegység veszélyben levő faunaelemeiről. Megítélésem szerint erősen ritkul a szövőlepkék, a szenderek, a bagolylepkék számos faja, a szitakötők, a vizek rovarvilága, a cincérek, és számos más bogárfaj is. Mivel a bevezetőben említett jogszabályok az ország egészére érvényesek, halaszthatatlannak tartom, hogy kövessük Nyugat-Európa több országának példáját, ahol országrészek, tartományok illetékes természetvédelmi szervei közzétették saját, helyi viszonyokra kidolgozott Vörös Könyvüket. Ezzel a konkrét helyzetfelméréssel, illetve annak figyelembevételével a regionális természetvédelmi intézmények, hatóságok számos, országos viszonylatban védelmet nem kapott fajt óvtak meg a kipusztulástól. E gyakorlat bevezetése hazánkban is indokolt, de ez folyamatos faunisztikai elemzések és azok minden részletre kiterjedő publikálása nélkül megvalósíthatatlan. Az első szükséges lépést megtettem, s bízom abban, hogy „A Bakony természeti képe" kutatási program résztvevői szakterületükön belül készséggel végzik el mindazt az elemzd-feltáró munkát, amellyel a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság tevékenységét elősegítik megmaradt természetes ökoszisztémáink megmentése érdekében.