Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

121. Agrodiaetus amandus (SCHNEIDER, 1792) Bükköny boglárka (jav. ein.) (39. kép) (syn.: amandus STGR., icarius ESR) Nyugatpalearktikus, euroszibériai faj, amely hazánkban a ritkább boglárkák közé tartozik. Tápnövényei a bükköny-fajok (Vicia sp.) aránylag gyakoriak, így a faj szórványos elterjedésére nemigen van magyarázat. Nem kifejezetten melegkedveld, ugyanis Skandináviában is tenyészik. Mezofil, tehát olyan átlagigényei vannak, amelyek a Bakonyban sokkal több résztájon adottak, mint ahány helyen megtalálhaté. Bár az utóbbi években megismert élőhelyei örvendetesen szaporodtak, azt is meg kell jegyezni, hogy nagyobb számban csak a két Balaton-felvidéki lelőhelyen fordul eld. Az Északi-Bakonyból csak egyes példányai ismeretesek. Az elsd adat Schmidt A. nevéhez fűződik Fenyőfőről (RÉZBÁNYAI, 1979), később 1988-ban egy példánya a hárskúti Max-völgyből is előkerült. A Somlón Bartalos R gyűjtött egy fűm példányt. A már több korábbi dolgozatban is említett vászolyi amandus-Mőholy kissé hosszabb elemzést igényel, mert ezt az erds népességét az utóbbi évek parcellázásai és más káros emberi beavatkozások is aggasztó mértékben érintik. A ligetes-cserjés rétek a vázsonyi lovasiskola túraútjai és az időszakos legeltetés következtében rohamosan pusztulnak. Súlyosan érinú a területet a parcellázás, és ennek szomorú velejárója a bokorés cserjeirtás. Egyre nagyobb Vîda-telepek (Vicia cracca) kerülnek kerítés mögé, amelyek a telepítések érdekében végzett beszántást követően kihalnak. A nagyobb háztáji kerteket és gyümölcsösöket olykor önjáró munkagépekkel is permetezik, ilyenkor a gyenge légáramlás miatt a környék a porlasztott kemikáliáktól szenved. A terület meglehetősen fajgazdag volt még a '80-as évek elején is, ez sajnos már a múlté! Ugyanez a sors jutott a balatonszőlősi amandus-élőhelyuek is, ahol korábban ugyancsak erős állomány repült, a Gugyor- és a Szénégető-hegy környékén. Itt is kerítés mögé került a Víaa-telep szinte kefesűrűségű növényzete. Kisebb gyakorisággal, de eddig minden évben előfordult a pécselyi Hosszú-hegy-tetd tisztásain, a dörgicsei Eresztvény-réteken és néhány példánya repült az Inn-völgyben is. Pécselyen már csak néhány méter választja el az élőhelyeket a felhúzódd privát telkektől, s ritkulása már itt is megkezdődött. 1996 júniusában a Kab-hegy délnyugati peremén egy rendkívül kis népességét találtam meg. Leromlott, gyengén fejlődő tápnövényei (Vicia cracca) elszórtan találhatók a területen, így ezen lepkepopuláció fennmaradása erősen kétséges. Egyetlen nemzedéke május utolsó napjaitól július elsó'hetéig repül, amely alfajilag nem tér el a svédországi törzsalaktól. Mivel menthetetlennek ítélem a fajt élőhelyével együtt, megfontolásra érdemesnek tartom mesterséges betelepítését számára kedvezd élőhelyekre, így nem faunahamisításról, hanem egy fontos bakonyi színezőelem átmentéséről lenne szó. Védett faj. Bakonyi státusza: 2. Eltérései a fonák rajzolatvariálására szorítkoznak, jelentős mértékű elváltozása a Bakonyból nem került elő. Rögzített bakonyi lelőhelye: 11 (40. térkép) 2 b 12 19 b 24 a 28 82 5 b 17 22 a, b 25 f 56 21. nem: Meleageria DE S AGÁRRA, 1925 Csipkés boglárkák 122. Meleageria daphnis (DENIS et SCHIFFERMULLER, 1775) Csipkés boglárka (syn.: endymion DEN. et SCHIFF, meleager ESP.) Pontomediterrán elterjedésű, mezoxerofil faunaelem. Adatainak legnagyobb része a Balaton-felvidékről származik, de a Déli-Bakonyban is vannak erőteljes populációi. AKeleti-Ba-