Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

konyban mindössze Dudar és Várpalota környékéről rendelkezünk adatokkal. Északi-Bakonyi lelőhelyei a Veszprém-Devecseri-árok mentén vannak, északabbra előfordulása szórványos, állományai kisebbek. Az erdóközeli zártabb ligetek, magasfüvu tisztások jellegzetes július végi boglárkalepke faja. Hímjei már a hónap elején repülnek, s bizony többségük színe már kopott, mire a nőstények rajzása beindul. Ez utóbbiak még inkább keresik a kis, zárt, erddszéli beugrókat, különösen a késő délutáni érákban gyúlnék össze egy kisebb helyen, főként az alacsonyabb tölgyek alatt, ahol kevésbé zárt a lombkorona. Élőhelyei nem érzik a kultúrterületek közelségének káros hatását, a faj az agrárzónák közelében sem él. Hímje többet kóborol, de ruderális előfordulása nem érint jelentékenyebb népességet, így annak ellenére, hogy tömegesen sehol sem találtuk, nincs veszélyben. Nem védett. Bakonyi státusza: 5. Egyedi szárnyszabása, jelentős ivari kétalakúsága miatt külön nembe sorolták, amelyet egyedül képvisel. A legújabb szakirodalom — KUDRNA (1986) és BÁLINT (1989) — a Polyommatus nembe sorolja. Ez a nézet teljességgel érthetetlen, alkalmazását alapvetően tévesnek tartom. Még a lehetséges szélsőséges indoklást sem találtam meg, amit egyébként a Kudrna-féle generikus összevonásra hivatkozva vett át BÁLINT (1991b), legutóbb közölt nomenklatúrájában. A törzsalak a Bécsi-medencében repül, azzal a bakonyi daphnis is egyezik. Nőstényének variabilitása jelentékeny, de ez csak szűk határok között jelentkezik, aberratív hajlama ennek megfelelően elhanyagolható. Rögzített bakonyi lelőhelye: 31 (35. térkép) 1 b,c 10 a, b 23 46 77 2c 11 a, b 25 c, e, g 51 b 82 3 a,b 12 26 55 85 4 a, b, c 13 a 28 57 b, c 86 5 a, c 18 a, b 38 58 90 9 22 a, b, c 42 a, b 68 96 22. nem: C e 1 a s t r i n a TUTT, 1906 Lágyszárnyú boglárkák (javasolt elnevezés) 123. Celastrina argiolus (LINNAEUS, 1758) Bengeboglárka (syn.: cleobus SULZER, acis F.) Ez az Észak-Amerikában is tenyésző, holarktikus, semisilvikol faj a Bakonyban mindenütt előfordul. Vegyes lomberdeink kora tavasszal megjelend lepkéje, amely a kissé nyirkosabb klímájú élőhelyeket kedveli. Főleg a nyári nemzedék kötődik az erdei útszélek növényzetéhez, míg a tavaszi inkább a napos erdőszéleken repül. Magányos állat, társasán legfeljebb a nyári példányokat láthatjuk, amikor a magasabban virágzó lágyszárúak ernyőin szívogatnak. Közismerten kóbor hajlamú lepke, gyenge röpképessége ellenére nagyobb utak megtétele sem idegen számára. Elszigetelt populációk nem alakulnak ki, mert állományait állandó beszivárgás frissíti. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. Törzsalakját angliai példányok alapján írta le Linné, amelyektől a hazai argiolus sem tér el. Léteznek extrém eltérései, de ilyeneket a Bakonybdl eddig nem mutattunk ki.