Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

Kétnemzedékű faj, amelynek nyáreleji példányai a Balaton-felvidéken már május végén repülnek. Nyári nemzedéke lényegesen alacsonyabb példányszámú, mérete kisebb és rajzásidejét nagyban befolyásolja a nyári csapadék mennyisége és a hőmérséklet. Általában augusztus második felében repül, de nemzedéke nem egységes. Diapauzájának klímabefolyásoltsága egyes példányokat is eltérő mértékben érint, ezért előáll az a nem szokványos eset, hogy a teljesen lerepült nőstények és a friss hímek egyidejűleg láthatók. Vannak még szeptemberi adatok is, például 1992-ben, a hónap második felében friss nőstényeket fogtam Márkon. 1963-ban az arácsi Tamás-hegyen októberben alig kopott példányai mozogtak a már ugyancsak bágyadt napsütésben! Nagyobb populációi csak a Balaton-felvidéken élnek, azonban az itt tenyésző állomány, a hatvanas-hetvenes évekhez viszonyítva határozottan gyérül. Más területeken inkább szórványos, de közel állandó népességek élnek. Az Északi-Bakony éghajlata kedvezőtlen a bellargus számára, ottani ritkasága a lelőhelyi térképen egyértelműen követhető. A Keleti-Bakony több pontján megtalálták, ami a szárazabb karsztbokorerdok és a melegebb déli lejtők ökológiai viszonyaihoz való kötődését igazolja. Nem védett. Bakonyi státusza: 4. A hazai bellargus nem különbözik a Németországban repülő nevezéktani törzsalaktól. Variabilitása a coridon után a legnagyobb. Aberrációinak legtöbbje kifejezetten szép elváltozásokkal tűnik fel, amit a nőstényeken mutatkozó kék mezők váltakozó mértékű kiterjedése. Az irodalomból is jól ismert, de nagyon ritka varietas-a a polonus ZELLER, amely a bellargus és a coridon hibridizációjának eredménye. Ennek négy példánya ismert a Bakonyból (Márkó, Veszprém). Az erdsebben kék szárnyközépterű nőstények nem ritkák, de ezek végletes alakjából, az ab. (var. ?) ceronus-bó\ csak néhány példány létezik magángyűjteményemben. A Bakonybél eddig csak egyetlen „igazi" ceronus került eld. Aceronus-hoz hasonló kék nőstények —semiceronus, caerulescens — szintén ritkák, de az ide sorolható többi kékes eltérésnek több példánya is megkerült. Igen ritka az ab. punctigera, amelynél a nőstény felső, narancsvörös foltsora egészen a szárnycsúcsig terjed. Ennek az alaknak egyetlen példánya Balatonarácsról származik. Rögzített bakonyi lelőhelye: 34 (39. térkép) 1 a,b 12 24 a 43 58 95 3a,b 13a 25 b, c, g 44 64 96 4 a, b, c 14 28 47 74 a,b 97 a,b 6a 19 b 35 51 b 79 98 10 a, b 22 a,b 39 52 82 11 a 23 42 a 57 b 92 — Lysandra escheri (HÜBNER, 1819) Déli boglárka (syn.: agestor GOD ART) Két hím példánya került elő a Budai-hegyekből, még a múlt században, Kertész A. és Baudisz A. gyűjtéseiből (KERTÉSZ, 1913). Az adatokat BÁLINT (1985, 1991b) tévesen cédulázott egyedeknek tartja. Ennek megfelelően mellőzi a hazai Lycaenidae-fajok jegyzékéből. Természetesen nem lehetetlen, hogy a fogott példányok máshonnan származó anyag közé keveredtek, de az már nem valószínű, hogy közel azonos időszakban két külön gyűjtő egyszerre cédulázza meg anyagát figyelmetlenül. Ezen túlmenően a Budai-hegyek szerencsés klímaviszonyai sok ritka lepkének nyújtanak kedvező életteret, s ezek az akkor még háborítatlan környe-