Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

zetben kedvezhettek az eschen-nek. A gyűjtött két példány lehetett ezen a refugiumon tenyészd populáció utolsó egyede. Számos európai népessége él a Kárpát-medencééhez hasonló éghajlati viszonyok között, így a budai-hegy vidéki adatokat ennyi idd távlatában is hitelesnek tartom. Előkerülését a Déli-Bakonyból nem tartom elképzelhetetlennek, amit az is alátámaszt, hogy melegedd éghajlati viszonyok tapasztalhatók lassan több mint egy évtizede. Ez idő alatt több adventiv fajt kellett faunánk tagjai sorában jegyezni, olyanokat is, amelyeket kipusztultnak vagy országunkban soha nem tenyészőnek tartottunk. Nem védett faj ! 20. nem: Agrodiaetus HÜBNER, 1822 Sebesröptű boglárkák (javasolt elnevezés) Rendszertani helyzete erősen vitatott. A legújabb irodalmi állásfoglalások sem képesek megállapodni a Polyommatinae-alcsalád felosztásában. Az általam legfrissebbnek tartott felosztásról (BÁLINT, 1991b) az a véleményem, hogy nem megalapozott az Agrodiaetus-nemet a Polyommatus-nem alnemeként besorolni. Korábban a Lysandra, majd később a Plebicula-nembe sorolt amandus-nak viszont el kell foglalnia helyét, a nem másik két hazai faja, a dámon és az admetus mellett. BÁLINT (1989) e kérdésben hasonló állásponton van. 120. Agrodiaetus admetus (ESPER, 1785) Barna boglárka (41. kép) Többközpontú mediterrán faj, amelyet Esper a Budai-hegyekbdl írt le. Eddig egyetlen adata van a vizsgált területen: a Tihanyi-félsziget, ahol 1985-ben Buschmann F. gyűjtötte. Adatának közlésekor (BUSCHMANN, 1985) közelebbi lelőhelyet nem jelölt meg. Országszerte ritka, lelőhelyeinek száma is kevés. A félszigeten bizonyos, hogy csak tengődő és igen elszigetelt népessége él, amelyet tudomásom szerint azóta sem sikerült egyetlen Bakony-kutatónak sem megtalálni. Saját próbálkozásaim ugyancsak nem vezettek eredményre. A Balaton-felvidék vagy a Déli-Bakony más pontjain való felbukkanása nem kizárt, de lokalitása folytán csak az igen alapos feltáró munka és a véletlen szerencsés egybeesése hozhat eredményt. Évi egyetlen nemzedéke június végétől mintegy 4 héten keresztül rajzik. Védett faj. Bakonyi státusza: 1. Rögzített bakonyi lelőhelye: 1 (40. térkép) 14 — Agrodiaetus dámon (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Csíkos boglárka (syn.: bitón SULZER) Palearktikus faj, amely Magyarország területéről igen kevés helyről ismert. Ritka, populációi veszélyeztetettek. Lelőhelyeit a civilizáció terjeszkedése és a turizmus, de nem elhanyagolható mértékben az évi, menetrend szerinti gyűjtések ritkítják, illetve szorítják mind kisebb területre (pl. Budapest, Normafa környéke). A Bakonyból eddig ismeretlen, de a faj lokális megjelenését tekintve, s azzal szembeállítva a még mindig feltáratlan bakonyi területeket, izolált tenyészése — elsősorban a Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken — lehetséges. Egyetlen nemzedéke júliusban repül. Hazai populációink megegyeznek a Bécsi-medencéből leírt törzsalakkal. Védett faj.