Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

használjuk. A két generotípus kiválasztása — minimus a Cupido-ná\ és argiades az Everes-né\ — minden szempontból megalapozott, mindkét taxon magán viseli nemük jellegzetességeit. 100. Cupido minimus (FUESSLY, 1801) Törpe boglárka (syn.: alsus SCHIFF., pseudolus BGSTR., puer SCHRANK.) Euroszibériai euryök faj, amellyel a Bakony egész területén mindenütt találkozhatunk. Egyes helyeken gyakori, de tömeges előfordulására sehol sem utalnak a faunisztikai közlemények. A legkorábban megjelend boglárkák közé tartozik, olykor már április elsd napjaiban repked. Elsd nemzedéke június közepéig láthatd, a második generáció július 10. után jelenik meg, rajzása egészen augusztus végéig tart. Méreteit tekintve ez utóbbi kisebb és színe fakóbb. A káros környezeti hatások csak a kultúrterületek környékén tenyészd népességeit érintik, egyébként nincs veszélyeztetve. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A hazai minimus azonos a svájci törzsalakkal. Rajzolatelemei meglehetősen állandóak, olykor a szintén barna nőstényeken gyenge acélkék, fémes fényű behintés alakul ki, és a fonák ocellarendszere modifikál. — Cupido osiris (MEIGEN, 1889) Ozirisz-boglárka (syn.: sebrus B., saportae DUR) Mediterrán szubmontán faj, amely korábban csak az Északi-középhegységben, Szécsényból volt ismert, újabb kutatások során Aggtelek környékérdi is előkerült. A Bakonyban való tenyészése mindeddig nem volt kimutatható, de tekintettel a faj rendkívüli lokalitására, s ugyanakkor arra, hogy még mindig vannak feltáratlan területek, előfordulása nem kizárt. A reményt ezirányban táplálja, hogy az alaposan kikutatott Aggtelek környékén is csak a közelmúltban mutatták ki (BÁLINT, 1989). Védett faj és a Vörös Könyvben is szerepel. 10. nem: Scolitantides HÜBNER, 1819 Varjúháj boglárkák (javasolt elnevezés) 101. Scolitantides orion (PALLAS, 1771) Szemes boglárka (syn.: battus HBN., telephii ESR, sedi F.) Töredezett areájú palearktikus faj, egy periférikus alfaja Japánban is él (ssp. jezoensis MATSUMURA). Policentrikus elterjedésű, mezofil faj. Az irodalom mészkedveidnek tartja, ennek ellenére a Bakonyban ilyen alapkőzeten igen ritkán fordul elő. A Balaton-felvidék néhány pontján gyakoribb, ám itt éppenséggel a bazalthoz kötődik. A vulkanikus eredetű tanúhegyek déli lejtdin és némelyik mérsékelten kicsúcsosodó hegytetőn tavaszi nemzedéke elég magas példányszámban repül (Badacsony, Haláp, Szent György-hegy stb.). Április végén már repül, és ennek a nemzedéknek a példányai júniusban még láthatók. Második generációja július közepétől augusztus elejéig rajzik. A gyakoriságot tekintve a nemzedékek között nagy különbség mutatkozik. Amíg tavasszal, ha lokálisan is, de vannak nagyobb népességű lelőhelyei, addig ugyanott a nyári generáció sokszor még feleakkora példányszámban sem repül. Az Északi-Bakonyban kifejezetten ritkaságszámba megy, s csak Rézbányai említi saját és Tallós gyűjtéseire hivatkozva (RÉZBÁNYAI, 1979). Magam a két résztáj határterületére eső Som-hegyen (Herend) gyűjtöttem a hetvenes években, de onnan több mint tíz éve kipusztult. Kevés példánya ismert a szentgáli Somod-tetőről, a Bánd határában lévő Vár-hegy délnyugati