Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

lejtőjéről. Ez utóbbi helyről egy nyári ivadék is előkerült egyetlen példányban. Mintegy negyedszázada a márkái Menyekei-erdő környékén is élt. 1962-ben a Somién gyűjtöttem. A bakonyi viszonylatban meglehetősen ritka fajnak egy erőteljes népessége tűnt fel 1993 júliusában a Márkótól keletre húzódd hadiút (Korzd) középső szakaszán. Később a térség több pontjáról előkerült (Kis-Papod, Tüzes-tetd, Esztergáli-völgy és a Gyökeres környéke), ezek a lelőhelyek mind a Veszprém-Devecseri-árok déli peremén és a hegyek déli lejtőjén helyezkedtek el, s a rendszeres lőgyakorlatok miatt tiltott területeknek mindsültek. 1994-ben tavaszi generációja hasonló tömegviszonyokkal lépett fel, míg júliusban csak egy-két példánya repült. Ritkasága folytán a Bakonyban fokozottan veszélyeztetett fajnak kell tekintenünk. Védelme érdekében éppen a mezőgazdasági művelés által fenyegetett nagyobb példányszámú Balaton-felvidéki népességeire kell természetvédelmünknek odafigyelni. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 3 (2). Hazai on'on-népességeink az ssp. battus DEN. et SCHLFF. alfajhoz tartoznak. Szigetszerű elterjedése következtében és izolált tenyészése miatt számos alfaja ismert. Ugyanakkor egyedi eltéréseinek száma éppen a széles változékonysági skála és a benne egyenletes szóródással előforduld köztes alakok révén magas, így azok nem tekinthetők extrém eltéréseknek. Változékonyságának alapját a szárnyak kék mezejének kiterjedése és színskálája adja. Évszaki dimorfizmusa jelentős. Míg a tavasziakon a csillogó, élénk középkék, addig a nyáriakon egy sötét, melegbarna szín uralja a szárnyak felületét. Méreteit tekintve a nyári orion-ok nagyobbak. Ezzel szemben az ivari kétalakúság annyira csekély, hogy egy nemzedéken belül a megkülönböztetés repülés közben nem is lehetséges. Rögzített bakonyi lelőhelye: 19 (32. térkép) 89 91 97 a,b 11. nem: P h i 1 o t e s SCUDDER, 1876 Tarkarojtos boglárkák Amikor Scudder 1876-ban felállította a Philotes-nemet, annak típusául a sonorensis FELD, fajt választotta. Az USA déli államaiban, valamint a Mexikéban élőgenerotípus mellett még 7 nearktikus faj — rita BARNES & MCDUNNOUGH, mojave WATSON & COMSTOCK, enoptes BOISDUVAL stb. —, valamint a mérsékelt öv okkal kongenerikusnak tekintett eurázsiai fajai, tehát 12 holarktikus, illetőleg palearktikus faj került a nembe. Beuret 1958-ban állította fel a Pseudophilotes nemet, s ide sorolta a vicrama SCHIFF. , a baton BGSTR. és az Erdélyben is tenyésző bavius EV fajokat is. Megvizsgálva a rendelkezésemre álló észak-amerikai fajokat, arra a megállapításra jutottam, hogy az új nemhez rendkívül csekély generikus differencia kapcsolódik, amely az USAbelieket ezektől leválaszthatná, s ezek nem is igazán jelentősek. A nemre legjellemzőbb rajzolati elemek (a szárnyrojtozottság egységes motívuma, a fonák submarginalis és postdiscalis foltrendszere) még a legeltérőbb morfológiájú sonorensis-en is az összetartozást indokolják. Ilyen szelekciós megvilágításban az erdélyi bavius sem lehetett volna kongenerikus a baton-nal és a vicrama-\d\. Ezért a Scudder által bevezetett Philotes-nemet továbbra is érvényes holarktikus nemnek tartom, és alkalmazom a vicrama esetén is. 1 b 6c 2 c 33 3 b 34 4 b 38 40 74 a, b 52 80 56 81 67 85