Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)
A fajok részletes jellemzése
Lokális faj, helyhezkötöttségét az ostorfa-fajokhoz (Celtis sp.) való ragaszkodása okozza, bár terjeszkedésének feltérképezése során más fafajokon való esetleges tenyészése is felmerült. Néhány lelőhelyének közelségében az ostorfa jelenléte nem volt kimutatható. Arra vonatkozóan azonban, hogy hernyója a két Celtis-en kívül más fajt is elfogad, nincs egyértelmű bizonyíték. A Keleti-Bakonyban több helyről ismeretes, viszont az idevágd munkák (SZEŐKE et al., 1988) gyakorisági viszonyokról nem tesznek említést. 1986-ban a bándi Miklós Pál-hegy déli lejtőjén fogtam egy hímjét (DIETZEL, 1987), amelyet azonban nem követtek újabb adatok, s a tápnövény sem került meg még a tágabb környékről sem. 1994 július végén a Nagy-Nyergesen (Csehbánya: Középső-Hajag) egy kissé sérült, de friss hímje került eld. Az adat a faj nemzedékszámának kérdésében nagy fontosságú. A Balaton-felvidéken 1989 júniusában friss példányát fogtam az arácsi Koloska-völgy bejáratánál, majd szinte pontosan egy évvel később Kartal B. veszprémi lepkész ugyanott egy másik hímjét fogta. Az 1993 júniusában Balatonfüred és Balatonarács környékén olyan nagy mennyiségben fordult eld, amely messze az elvárások felett volt. A hdnap második felében az arácsi Koloska-völgy déli szakaszán néhány erősen rajzó Nymphalidae faj mellett gyakori lepke volt. Nem ritkán 3-4 példány alacsony, közvetlen talaj feletti kergetőzése szolgált ritkaságszámba menő élménnyel. 1994-ben nem találtam meg a fajt, a következő év nyarán — szintén június közepén — szórványosan repült a Koloska-völgyben. A terület környékén tápnövényének nyoma sem volt. Itteni tenyészése mégis bizonyosnak látszik, ugyanis Balatonarács villanegyedében, a régi parkokban és a nagyobb kertekben is megtalálhatók az ostorfák. Előkerülése erről a területről kevésbé volt meglepő, mert éghajlati viszonyai és számos nagyobb kiterjedésű parkjai — ahol a már megtaláltakon kívül is élhetnek ostorfák — biztosíthatják a celtis tenyészését. Háború előtti adata Tihanyból pedig azt bizonyítja, hogy ide még kitörése előtt eljutott. Ritkasága viszont amellett szól, hogy tápnövénye mégsem lehet más faj, mint a két Celtis-díszfa. A szakirodalomban (GOZMÁNY, 1968) egynemzedékű fajként szerepel, amely az áttelelés után június-júliusban hozza létre egyetlen generációját. Ritka bakonyi előfordulása és a kevés adat miatt nehéz ebben a kérdésben állást foglalni, de a Nagy-Nyergesen július végén gyújtott példánya valószínűsíti a második nemzedék kifejlődését. Erre viszont továbbra sincs bizonyíték. Azon fajokhoz tartozik, melyek fennmaradása érdekében a gyűjtést is mellőzni kell. Tudományos célokra való befogása morfológiai állandósága miatt szükségtelen. Védett faj. Bakonyi státusza: 1. A hazai ce/í/s-populációk egyedei a dél-tiroli törzsalaktól nem térnek el. Rögzített bakonyi lelőhelye: 8 (24. térkép) 3 b 14 89 96 12 69 a 92 97 a VII. család: LYCAENIDAE Boglárkalepkék 1. nem: T h e c 1 a FABRICIUS, 1807 Őszi boglárkák (javasolt elnevezés) 81. Thecla betulae (LLNNAEUS, 1758) Nyírfalepke (21. kép) Spanyolország északi részétől az Amurvidékig elterjedt palearktikus faj, amely azonban sem az északi, sem a mediterrán zónában nem tenyészik összefüggő területeken.
