Dietzel Gyula: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 21. - A Bakony nappali lepkéi. (45 színes fotóval) (Zirc, 1997)

A fajok részletes jellemzése

tekintenünk, mert az eddig ismert féltucatnyi példány és megfigyelési adat mind a déli peremvidékről, a Veszprém-Devecseri-árok közvetlen közeléből származik. Hímjei a Bakony egész területén június első napjaiban jelennek meg, majd 10 nap késéssel követik azokat a nőstények. Rajzásuk négy héten belül véget ér, s ez a folyamat fokozatosság nélküli, mindkét ivar hirtelen, alig néhány nap leforgása alatt eltűnik június-július fordulóján. Nem védett faj. Bakonyi státusza: 5. A Kárpát-medence teljes hecate-népességc azonos a nevezéktani törzsalakkal. Változékonysága csak szűk variációs határok között jelentós, a rajzolat és az alapszín azon túl alig differenciál. A nőstény szárnyfelszíne gyakran ibolyás-lila, ilyenkor a foltrendszer nem éles, az alapszínben sok a barnásfekete pikkelyszdródás. Leírt eltérései, melyek közül bakonyi eredetű nem ismeretes, melanotikus példányokra szorítkoznak. Rögzített bakonyi lelőhelye: 21 (22. térkép) lb 5d 14 23 39 97 a 2 c 6 b 18a 25 a, c 42 a, b, c 3 b 12 19 b 28 51 a, b 4 a 13 a, b 22 a, b 33 92 13. nem: Fabriciana TH. REUSS, 1920 Közepes gyöngyházlepkék (jav. ein.) 74. Fabriciana aglaja (LINNAEUS, 1758) Kerekfoltú gyöngyházlepke (syn.: charlotta HAW.) Az Ibériai-félszigettől Japánig elterjedt holopalearktikus faj — Észak-Afrikában is él egy alfaja — a Bakonyban is sokfelé előfordul, helyenként még nem ritka. Egyetlen nemzedéke június közepétől augusztus végéig repül. Élőhelyei erdokapcsoltak, leginkább nyiladékokban, tisztások felett, cserjés-bokros ligetekben fordul eld. Gyors, kitartó röptű faj, mindkét ivar viráglátogató. A hegységben mindenütt előfordul, a nem zárt hegytetőktől kezdve a mélyebb völgyek nem túl nyílt rétjein egyaránt repül. Az 1980-at követő időszak ritkulási folyamata az aglaja-n is mérhető, állománya lassan, de folyamatosan gyérül. Tápnövényei (Vto/ö-fajok) az erddszélek aljnövényzetében fordulnak eld, melyek az egy-egy tarvágással együttjáró gépi talajrombolás következtében nagy területekről pusztulnak ki. Annak ellenére, hogy tápnövényeinek regenerálódása gyorsan bekövetkezik, a szegélyzöna félárnyékát a feltörekvő újulat sokáig nem képes biztosítani, melyhez a tárgyalt faj és rokonainak hernyói ugyanakkor meglehetősen ragaszkodnak. A lepke és a fejlődési alakok a gépjárműforgalomnak az erdőkre való kitérjeszkedése révén veszélyeztetettek. Védett faj. Bakonyi státusza: 4. Az aglaja-t Linné svédországi példányok alapján írta le, s ezekkel a hazai populációkat is azonosnak tekinti a szakirodalom (GOZMÁNY, 1968). Morfológiailag nem különösebben változékony, de ha fejlődésmenetében rendellenesség következik be, a létrejövő aberrációi extrémek. Főleg melanizmusa ismert, de ezek az alakok ritkák, s a Bakonybdl sem kerültek még eld. 75. Fabriciana adippe (DENIS et SCHIFFERMÜLLER, 1775) Ezüstös gyöngy házlepke (syn.: phryxa BGSTR., syrinx BKH., berecynthia PODA, cydippe L.) Az egész Palearktikum területén elterjedt, többközpontú mezofil faj. A Bakonyban évente egy nemzedékben mindenütt repül. Első példányai június 10. körül jelennek meg, a nősté-