Marián Miklós: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 20. - A Bakony hegység kétéltű- és hüllőfaunája (Zirc, 1988)

A fajok ismertetése

60 70 80 90 00 10 20 70 80 90 19. ábra: A zöld varangy (Bufo viridis) lelőhelyei a Bakonyban és elterjedése Európában Abb. 19: Die Fundorte der Wechselkröte (Bufo viridis) im BakonyGebirge und ihre Verbreitung in Europa. Pontomediterrán faunaelem. Elterjedési területe Dél-Svédországtól Észak-Afrikáig, a Német Szövetségi Köztársaságtól, illetőleg Kelet-Franciaországtól, Közép- és Kelet-Európán át Mongóliáig és Tibetig húzódik. Xero-termofíl fai. de a hőmérsékletingadozásokkal szemben nagy az alkalmazkodó képessége ezért félsivatagos steppéken is előfordul és a magas hegységekbe is felnyomul (19. ábra). Hazánkban általánosan elterjedt. Kultúrakövető. Főleg emberi lakóhelyeken és közvetlen környékükön él. A Bakonyban és a környező bájakon is elég sok helyen előfordul. Melegkedvelő faj lévén, általában csak április végén jön elő téli rejtekéből, amikor a kis vizek hőmérséklete 15 C körül van. Korai megjelenését is tapasztaltam: április 4-én este, langyos esőben több példány mozgott Úrkút község főutcáján (1975). Kivételesen korai ébredését figyelte meg Keve András: Keszthelyen pocsolyában már február 24-én este (1950) szóltak a zöld varangyok, amikor a Balatonon még jég volt (KEVE 1972). Települések utcáin, melléképületekben, pincében, gyümölcsösökben, vetések szélén, temetőben gyűjtöttük, illetőleg figyeltük meg. Szaporítóhelyének vízminőségére kevésbé érzékeny. Kavicsbánya tavának tápanyagszegény, tiszta vízében éppúgy lerakja petéit, mint a feldúsult tápanyagú falusi árkokban, tócsákban, vagy a halastavak szélvizeiben. Leginkább a 25-30 cm mély, napsütötte vizeket kedveli.