Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

10. Faunisztikai értékelés

VIL táblázat: A fajok megoszlása bakonyi gyakoriságuk szerint Besorolás Fajszám Átlagos példányszám Nagyon ritka 10 1,7 Ritka 15 4,5 Elég ritka 38 20 Nem ritka 42 43 Gyakori 27 85 Nagyon gyakori 23 183 Az átlagos példányszámok valóban megfelelnek a gyűjtők körében elterjedt elvárásnak, de hozzá kell tenni, hogy sok gyakori és nagyon gyakori fajnál az állatok nem kerültek teljes mennyiségben befogásra. Faunakistájankénti kiértékelés Balaton-felvidék A kimutatott fajok száma 123, az összes bakonyi cincér 73%-a. Az V. táblázat adataiból láthatjuk, hogy itt a legmagasabb a déli fajok előfordulási aránya, másfélszeres az Északi-Bakonyhoz képest. Ha az egyes déli fajok begyűjtött egyedeinek számát összeadjuk, s az összes adat arányában vizsgáljuk, kilencszeres a különbség. A szárazság- és nedvességkedvelő fajok aránya (Er.Jiy. arány) két és félszeres az Északi-Bakonyhoz képest. Legjellemzőbb cincérfajai: A Balaton-part Keszthely körüli részén - kultúrfenyves és gyümölcsös közelében - virágokon Leptura fúlva DE GEER. Ugyancsak a Balaton-parton, de északabbra, elsősorban Balatonakaii környékén füves réteken található a Calamobius fllum ROSSI, a Pilemia hirsutula FRÖL., Phytoecia uncinata REDTB., Clytus rhamni GERM. A Balatonhoz közeli gyümölcsösökben Zánka - Balatonalmádi között több, addig nagyon ritkának vagy ritkának tartott faj került elő: Lioderina linearis HAMPE, Molorchus kiesenwetteri MULS., Axinopalpis gracilis KRYN., Rhopalopus femoratus L. Ezen fajokat elsősorban neveléssel sikerült nagyobb példányszámban nyerni. A Balaton-parttól kissé távolabb, ugyanezen a vidéken cserszömörcés karszterdők (Co.-Q.p.) molyhostölgyeseiből neveltük a Phymatodes pusillus FABR., Phymatodes puncticollis MULS., Clytus tropicus PANZ., Stenidea genei ARAG. fajokat. Ugyanerről a területről borókából nagy számban neveltük a Semanotus russicus FABR. és a Phymatodes glabratus CHARP. fajokat. A Trichoferus paliidus OL. fajt (igaz régebben) Balatonalmádiban gyűjtötték. Keszthelyi-hegység Tulajdonképpen annyira kevés az adatunk, hogy ezekből nem szabad faunisztikai következtetéseket levonni, összesen csak 55 fajt sikerült a területről kimutatni, ez a bakonyi fajok 32,5%-a. A gyakori és nagyon gyakori fajoknak is csak kétharmad része került elő. Déli-Bakony Ugyancsak nagyon kevés az adat. Fajszám: 82, az összes bakonyi faj 48,5%-a. A Déli-Bakonyból került elő a Callimoxis gracilis BRULLÉ. Északi-Bakony Nagyon jól kutatott terület, a legtöbb faj innen került elő, szám szerint 139, az összes bakonyi faj 82,2%-a. A fajok elterjedésbeli megoszlásából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy bár itt a legkevesebb a déli fajok aránya, mennyiségük mégsem lebecsülendő. A délkeleti és keleti fajok kétharmada is előfordul, de hozzá kell tenni, hogy általában kis példányszámokról van szó, s a déli, délkeleti fajok nagy része a Bakonyaljáról, illetve a meleg, védett déli oldalakról származik. Az Északi-Bakony az egyetlen faunakistája a Bakonynak, ahol a nedvességkedvelő fajok túlsúlyban vannak a szárazságkedvelőkkel szemben. Legjellemzőbb fajai: A szubmontán bükkösök (Me.-Fa.) és ezáltal a Bakony legmagasabb részeinek legjellemzőbb állata a Rosalia alpina L. és a Strangalia aurulenta FABR. Ugyancsak a magasabb régiókban él az Acanthoderes clavipes SCHRANK, és a Leptura scutellata FABR. Hűvös mikroklímájú kecskefűzesből származik a Xylotrechus pantherinus SAV. A Hajag déli oldalán Herendtől É-ra, 500 m tengerszint felett levő hársas-kőrises sziklaerdőből (Ti.-Fr.) gyűjtöttük az Oplosia fennica PAYK. és a Stenostola dubia LAICH fajokat. Kissé alacsonyabb, melegebb területek vegyes erdeiből került elő a Strangalia aethiops PODA, az Isotomus speciosus SCHNEID, (pontusi elterjedésűnek tartott állat!), a Mesosa curculionoides L., Saperda scalaris L., Saperda perforata PALL., Saperda octopunctata SCOP. Még melegebb területekről származik a Saperda punctata L. és típusos „mezei juharos tölgyes komplexe" (Ac.c.-Q.p.-r.) növénytársulásból a szintén délebbi elterjedesu, mezei juharból kimutatott két faj, a Rhopalopus insubricus GERM, és a Lioderus kol