Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)
10. Faunisztikai értékelés
îari REDTB. Hidegebb klímájú helyek kultúrfenyveseibó'l nem nagy számban, de előkerült a Kárpátok fenyveseiben egyébként gyakori Tetropium castaneum L., Tetropium gabrieli WEISE és Tetropium fuscum FABR. is. A szinte külön egységként is kezelhető Fenyőfői-ősfenyves (homoki erdeifenyves: Fe.v.-P.) legjellemzőbb cincérei az Ergates faber L., Monochamus galloprovincialis OL. ^ç.pistor GERM., Acanthocinus griseus FABR., Acanthocinus aedilis L., de szinte valamennyi erdefenyőben élő állat előkerült. Keleti-Bakony Közepesen kutatott terület, innen 106 cincérfaj került elő, az összes bakonyi cincérfaj 62,7%-a. Itt is megtalálható az Északi-Bakony jellemző fajainak nagy része, beleértve a nedvességkedvelő és a hűvösebb klímát kedvelő fajokat is, ugyanakkor egy-két kifejezetten déli faj előkerült a délkeleti meleg oldalakról: Agapanthia kirbyi GYLL., Phytoecia scutellata FABR., Phytoecia argus FRÖL., Phytoecia molybdaena DALM. Javaslat a Bakony állatföldrajzi felosztásának egyszerűsítésére Valamennyi eddigi adatot összesítve az egyes faunakistájak jellemzését a továbbiakkal egészíthetjük ki: 1. Az Északi- és Keleti-Bakony között nincs éles átmenet. 2. A Keleti-Bakony déli, délkeleti lejtői jellegükben a Balaton-felvidékhez hasonlóak. 3. A kevés adat ellenére is megállapítható, hogy a Déli-Bakony és a Keszthelyi-hegység faunája hasonló, éghajlatuk, erdőösszetételük szintén nem mutat lényegi különbséget. Ezen megállapítások alapján úgy tűnik, elégséges lenne a Bakonyt 3 faunakistájra osztani: egy északi, egy délkeleti és egy délnyugati részre. Északi rész: Magában foglalná az Északi-Bakonyt a Pannonhalmi-dombsággal és a Keleti-Bakony nagy részét (a délkeleti lejtők kivételével). Ez a leghűvösebb terület, itt találjuk a legtöbb montán fajt. Főbb növénytársulásai a szubmontán bükkösök (Me-Fa.), gyertyános-tölgyesek (Q.p.-C), cseres tölgyesek (Q.p.c), vegyes tölgyerdők, illetve ide tartozik a Fenyőfői-ősfenyves (Fe.v.—P.) is, Délkeleti rész: Ide tartozna a Keszthelyi-hegység déli, Balatonparti része, a Tapolcai-medence, a Balaton-felvidék, illetve észak felé végig a Keleti-Bakony délkeleti oldala, kb. 350 m t.f. magasságnak megfelelő vonalban lenne a határ az északi területtől. Ez a terület egyértelműen a legmelegebb rész, sok faj itt éri el elterjedésének északi, északnyugati határát. Legfontosabb növénytársulásai a melegkedvelő tölgyesek, (Co.Q.p., Or.-Q.p.), de sok a kultúrterület és a gyümölcsös is. Helyenként mészkő lejtősztyeppréteket (Cl.Fe.r.), a közvetlen Balaton parti részén lápréteket találunk. Délnyugati rész: Ide tartozna a Déli-Bakony és a Keszthelyi-hegység. Faunisztikailag viszonylag kevésbé jellegzetes terület, sem melegkedvelő, sem magashegyi fajok nincsenek nagyobb számban. Legjelentősebb az atlanti klímahatás. Növénytársulásai közül a cseres-tölgyesek (Q.p.-c.) a dominálok. Ezen 3 faunakistájra történő felosztás mellett szól az a tény, hogy ez a három terület egymástól nemcsak a fentebb említett állatföldrajzi, növényföldrajzi és klimatikus jellemzők tekintetében különbözik egymástól, de a Bakonynak 3 különböző égtáj felé eső, földrajzilag egymástól jól elkülöníthető részét képezik (3. térképvázlat).
