Dr. Medvegy Mihály: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 19. - A Bakony cincérei (Zirc, 1987)

7. Fajlista

AI.: 20: 76.V.8-9., 3, 79.V.19., 82.V.23., 2, 83.V.21., 2, Med - 31: 78.V.17., Pod - 39: Nosztori-völgy, 80.V.31., Pod - 105: 72.V.15., Sol - 137:78.V.31. in coll., Pod. leg: Orosz A. - 144: 78.V.8., 8, Med - 146:83.V.29., Pod. 158. Phytoecia pustulata SCHRANK (Jav.: Parányi fűcincér) alig nagyobb tel cm-nél, szürkés színű, combjai és elülső lábszára, illetve egy hosszúkás folt az előtör hátának középvonalában sárgásvörös. Pontomediterrán elterjedesu, de hazánkban gyakrabban találkozhatunk vele, mint az előző fajjal. A Bakony melegebb részein sokszor nagy példányszámban gyűjthető. Tápnövényei (DEMELT 1966) a különböző cickafark (Achillea) és margitvirág (Chrysanthemum) fajok. Elsősorban ezekről, de a környező növényekről is fűhálózható, főként májusban. Meg kell azonban jegyezni, hogy eredményes fűhálózásra csak szélcsendes időben számíthatunk. Ez valamennyi Phytoeciára érvényes, valamint az is, hogy rajzásuk napközben sem egyenletes, inkább a késő délutáni órák a legidcálisabbak. Data in coll. BTM-Zirc: 26: 78.IV.30., Tóth - 134: 63.V.14., Erd - 137: 63.V.29., Papp - 157: 57.VI.27., Papp. Al.: 20: 76.V.9., 8, 82.V.23., 3, Med - 31: 76.V.9., 76.VI.7., Pod - 43: 78.V.31., Pod - 61: 78.VII.16., 80.V.21., 80.VI.5., 81.V.18., 4, 81.V.25., Kol - 78: 79.V.21., Pod - 105: 71.V.11., Sol - 144: 78. V.8., Med. 159. Phytoecia coerulescens SCOP. Kígyósziszcincér 1 cm körüli, fekete alapszínű, de egész testét sűrű világos zöldeskék szőrözet fedi, ami bársonyos külsőt kölcsönöz a bogárnak. Pontomediterrán elterjedesu, hazánkban és a Bakonyban is általánosan elterjedt. Nem annyira sztyeppfaj, mint előző három rokona, a dúsabb növényzetű legelőkön, réteken inkább megtalálhatjuk. Elsősorban közönséges kígyósziszben (Echium vulgare) és fekete nadálytőben (Symphytun officinale) szárában fejlődik, de DEMELT (1966) szerint más növényekben (Anchusa, Cynoglossum, Lithospermum) is él. Tavasszal bábozódik. Május-júniusban tápnövényéről hálózhatjuk. Igazán szép színű példányokat azonban főleg a rajzás elején kapunk, mert később - mivel érdeslevelűeken él - szép szőrözete kisebb-nagyobb mértékben lekophat. Data in coll. BTM-Zirc: 3: 76.VI.14., Kol - 19: 65.VI.21., 2, Papp - 29: 65.VI.28., Papp - 54: 67.VIII.16., Papp 56: 79.V.22., Kol - 61: 78.IV.10., 78.IV.18., 78.IV.22., 78.V.26., Kol - 124: 78.VII.5., Tóth 135: 72.VII.5., 83.V.20., Tóth - 137: 63.V.29., Papp - 146: 83.V.29., Pod - 150: 57.VI.11., Papp - 155: 68.VI.6., Papp - 157: 70.V.12., 83.V.20. Malaise-csapda, Tóth. AL: 20: 77.V.11., 82.V.23., 83.VI.11., Med - 44: 82.V.16. Pod - 61: 79.11.27. ex 1. kígyósziszből, 80. V.27., 10, Kol - 144: 78.VI.10., Med - 146: 83.V.29., Pod. 160. Phytoecia uncinata REDTB. (Jav.: Kockásnyakú fűcincér) Fél cm-nél kissé nagyobb, egyszínű fekete, enyhe kékes fénnyel. Az előtör háta négyzet alakú. Európa déli részein él, hazánkban is többfelé előfordul, de igazában csak akkor találkozunk vele, ha célzottan, tápnövénye alapján keressük. Az irodalom (DEMELT 1966, KASZAB 1971) tápnövényeként a Lithospermumot és a Cerinthét jelöli meg, eddigi adataink azonban mind a szeplőlapuhoz - Cerinthe minor - kapcsolódnak, ennek a középtermetű, sárgavirágú növény leveleiről, virágjairól hálózhatjuk, illetve akár szabad szemmel is megkereshetjük e fajt. Sokszor látjuk, hogy a levelek hónaljában kapaszkodik, s a fűhálózáskor sem esik le. Jóllehet ez a növény nem gyakori, ahol azonban már néhány tő él, általában a Phytoecia uncinátát is megtalálhatjuk. Ez a megállapítás a Bakonyra is érvényes. Május második felében rajzik, de a rajzás általában a virágzással egyidejű, így a virágzás egyértelműbb időpontot jelent, mert az időjárástól függően egyes évek között néhány hét eltérés is lehetséges. Data in coll.: 20: 83.V.21., 2, tápnövényéről (szeplőlapu) fűhálózva, Med - 31: 76.VI.7., Pod - 133: 81 V 18 2 81 V 25., 3, Kol, 81.V.27., Med-Kol, 82.V.26., 82.VI.3. Kol, 84.V.26., Med-Kol-Sol, 84 V 26" 2 SolKol-Med. 161. Phytoecia molybdaena DALM. - Fémkék dudvacincér Fél cm-es, egyszínű, sötét fémkék. Az előtör háta hosszabb, mint amilyen széles, lényegében ez különbözteti meg az előző fajtól, illetve az, hogy az előtör pontozása még sűrűbb, ráncszerüen összefolyik. Pontomediterrán elterjedesu, hazánkból csak Balatonendrédről volt adatunk. DEMELT (1966) szerint tápnövénye a Cerinthe, Lithospermum, Cynoglossum, de HEYROVSKY (1955) szerint még a pipacs (Papaver rhocas) is. A Bakonybol egyetlen adatunk van. Data in coll.: 143: Csőszpuszta, 1982.VI.2., fűhálózással Szék.