Eszterhás István: A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 18. - A Tihanyi félsziget barlangkatasztere (Zirc, 1987)

A Tihanyi-félsziget barlangjai

Irodalma: 37. 10. Tihanyi-cseppkőbarlang - barlangrom barlangrom, az apátsági templomtól 1,5 km-rel délre, a Kopasz-hegy délnyugati lábánál, Tihany községet a Révvel összekötő aszfaltút mellett, 155 m tengerszint feletti magasságban volt. Ma nyoma sem látszik. A Zala Megyei Újság /anonim 1924/ adta hírül létezését. A későbbi keltezésű említések is erre hivatkoznak. A barlangot az útépítést ellátó kőfejtő tárta fel a község és a Rév közötti út nyomvonala mellett, a korabeli megjelölés szerint /0KT11 1975-03/ "a Kopasz-hegy és a Cédulához között az új műút mellett". Az, hogy cseppkő barlang lett volna, az téves információ, bár lehet, hogy oldásnyomai., azok bekérgezettsége hasonlított a cseppkőformákra. Szélessége 1,5 m, magassága 50 cm, hossza néhány méter volt. A barlangot magábafoglaló forróskupot teljes egészében lefejtették és a későbbiekben a bányasebet rekultiválták. Irodalma: 36, 37. 67. 96. 11. Hármas-hegy - Kerék-hegy - Cser-hegy csoportja A félsziget központi részét foglalja magába, a Belső-tó déli partja mellet ti Hármas-hegyet, az antennákról jól felismerhető Kerék-hegyet és ennek dó li folytatásában lévő Cser-hegyet. Az egész területet sűrűn koszorúzzák /sajnos ma már sebzett/ forráskupok, lejtőin pedig ezek meszes törmeléke boritja a felszínt, ß csoportban még 4 barlangmóretű üreget és 12 rombarlangot tudtunk regisztrálni. Mindegyikük hidrotermális oldódással keletkezett. II. Aranyház felső ürege /egyéb elnevezései az Adattárban/ A félsziget legimpozánsabb, legismertebb forráskupjában, az Aranyházban ta lálható. A Belső-tó déli partjótól a 3Órga -i- jelzésű turistaösvényen dél f felé haladva kb. 400 m után érhetjük el. A forráskup legfelső része egy kb 30 m hosszú észak-déli irányú tarajt képez. Ennek a tarajnak a déli végében, 105 m tengerszint feletti magasságban találjuk a barlangot. /A turistaösvény a bejáratig vezet./ A barlang régen ismert, nyitott szájú üreg. Első irodalmi említése id. LOCZY-tól /1913/ származik, ki mint üreges gejzirkupot említi, majd PAVAI /1931/ szól mint hidrotermális oldásnyomokat tartalmazó üregről, később CHOLNOKY /1934, 1935/ ír róla, ki forráskráternek tartja a barlangot. HOPPER /1934/ részletesebben leírja az egész Aranyházat 03 ennek a taraja déli részében lévő barlangot, amit alulról oldott kürtőnek tart. A továbbiakban foglalkozik vele BERTALAN /1972, 1932-77/, HALÁSZ /1967/, Pék József készítette első térképét 197?-bcn /MKBT 1970-72/, majd az előbb említett szerzők szolgáltatta adatok alapján bekerül az OKTII barlangkatalógusába /0KTII 1975-03/ - végül ESZTERHÁS /1903/ kutatta. Szinte minden útikönyv szerzője megemlíti /D0RNYAI - VIGYÁZÓ 1934, ESZTERHÁS 1903, IVÁN